Démoni köd
Elhal a szó is e démoni ködben,
nincs hova futni az ördög elől,
zsarnoki kénye ha zúgva ledörren,
csicskahadával az ég fele tör.
Isten akarna ma lenni, de lelke
törpe magasra betörni, csupán
balgatag, ostoba csorda emelte
vár magasába, berúgva, bután.
Elhal alatta hörögve az élet,
fojtja mi hajtana még konokul,
nincs kegyelem, ha a vágya felébred,
elveszi tőled, a marka szorul.
Rántja magával a gőg mocsarába
mind, aki még e hajón evezett,
megy vele mélybe a bátor, a gyáva,
démoni köd lepi már az eget.
