Linktár

Novemberi reggel

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/7 számában.

Mia cicám szokása szerint arcomat nyalogatva ébresztett. Így tudatja velem, hogy eljött a reggel és ő már nagyon éhes. Nem volt mit tenni, felkeltem, magamra kaptam egy köntöst, és irányomat a konyha felé vettem. Panaszos nyávogása hallatán kicsit fürgébbre állítottam mozdulataimat, hogy minél hamarabb véget vessek az éhség gyötrő érzésének. Rajtam még az álmosság ólmos érzése uralkodott és visszabújtam volna az ágyba, ám mikor az órára pillantottam, kissé megrökönyödve láttam, hogy jóval később keltem fel a megszokottnál. Még jó, hogy hétvége van. Utálnék elkésni a melóhelyről. Szerencsére ilyen még nem fordult elő velem, annak ellenére, hogy nehezen térek magamhoz ébredés után. Miután a kis tarka bundás dorombolóművészem megkapta a reggelijét, melyet jóízűen fogyasztott, készítettem egy kávét, majd leültem az asztalhoz, és a kinti világot bámultam. A fák lombjai ide-oda hajladoztak, ahogy a szél végigsüvített a tájon. Színes lombkoronájuk minden percben egyre csak fogyatkozott, felkészülve a télre meztelenségükkel. Ugyan még jó idő volt, túlontúl is, hiszen novemberben tizenöt fok nem mindennapi hőmérséklet. Ilyenkor már javában havazni szokott, és jégcsapok csüngnek alá az ereszről. De hát az időjárás sem a régi már, nem olyan, mint nagymamáink korában. Az urbanizáció és társai miatt. Én személy szerint melegpárti vagyok. A tél nem tartozik a kedvenc évszakaim közé, mindannak ellenére, hogy neki is megvannak a maga csodái. Mia a lábamhoz dörgölőzött, jelezve, befejezte a reggelit, és most jól jönne egy-két kéz, ami simogatós kényeztetéssel álomba ringatná. Fölhuppant az ölembe és kényelmesen elhelyezkedve várta a cirógatást, de nem történt semmi. Nagy szemekkel rám nézett, majd egy rövid nyikkanással jelezte elégedetlenségét.

– Na mi van? Nem simogat a gazdinéni? A teremburáját – szóltam hozzá, majd kezem végigcsusszant selymes bundáján.

Még volt a kávémból, ami már teljesen felébresztett. Mi is lenne velem nélküle. Az ablakon egy poloska szedte lábait, majd miután találkozott egy fekete alapon piros pettyes katicával kikerülte azt.

– Majd mindjárt ellátom a bajotokat! Elhiszem, hogy itt bent meleg van meg minden jó és szép, de holmi bogarakat nem tűrök meg hajlékomban.

A ház előtt egy diófa áll, melynek alsó ágára minden évben ilyenkor már teszek fel madáretetőt. Imádom nézni az idesereglő kismadarakat, melyek örömmel esznek a különféle magvakból. Verebek, zöldikék, tengelicek, cinegék és meggyvágók színes kavalkádja él a lehetőséggel és vagy helyben megpucolva, vagy egy közeli magasabb ágra felrepülve jut a csemegéhez.

Eszembe jutnak mai teendőim, és cicám nagy bánatára lassan neki is állok, hogy mire besötétedik be is fejezzem, hiszen novemberben jóval kevesebb idő áll rendelkezésünkre, mint mondjuk júniusban. Legalábbis a kerti és ház körüli munkát illetően.


2023. 06. 15.