Kreón tárgyalásán voltam

Szépirodalom / Abszurd (3575 katt) Floró
  2010.08.20.

Napok óta hihetetlen szóbeszéd indult útjára Thébában. A pletyka szerint magát az uralkodót, Kreónt állítják bíróság elé. Én magam is hallottam több megbízható forrásból, a kofaasszony is állítja, és a vásári kikiáltó sem cáfolta a hír valódiságát. De a rendhagyó eseményt csak akkor hittem el, mikor a szerelmem, a bírósági futár bizalmasan közölte, hogy e hónap 12. napján valóban megtartják a tárgyalást, melynek vádlottja Kreón, Théba türannisza.

Reggel a legszebb ruhámat vettem fel, elvégre egy bírósági tárgyalásra mégsem mehet szakadtan az ember lánya, még megszólnák érte az emberek. (Ráadásul ott volt a fiú is, aki kicsi szívemnek oly kedves.) Elég sokan voltak már a teremben, én az egyik hátsó padsorba szorultam, hiszen sokan voltak nálam magasabb rangúak is. Volt, aki nagyon csúnyán nézett rám, hogy mit keres egy lány a tárgyalóteremben, de ők nem érdekeltek. Elvégre egy lány miatt vagyunk itt, Antigoné úrnőt ölték meg, vagyis kergették a halálba. Úgy igazságos, ha a bűnös perét egy lány is végigizgulja. Mert mondanom sem kell, hogy szerintem Kreón bűnös volt. Aki képes bezárni az egyik lánytársamat, mert ő eltemette a testvérét, az csak bűnös lehet, és a legszörnyűbb büntetést rónám ki rá. Remélem, a bíró úr is egyetért velem.

Nagyon csend telepedett a terembe, mikor behozták a türanniszt. Nem ilyen emberre emlékeztem. A múltkor, mikor láttam, még díszes volt a ruhája, és nagyon fennhordta az orrát. Most teljesen sápadt volt, reszketett a teste. Hallottam, hogy a hátam mögött összesúgnak az öregasszonyok:

- Hallottátok, megölte magát a szeme fénye, a fia is. És az anyja meg utána halt.
- Igen. Az elméje megzavarodott. Megbüntették az istenek is.

Aztán felállt a bíró, egy tekintélyes, ősz hajú úr, akinek az arcán látszott a szigorúság. Ismertette, hogy a thébai nép vád alá helyezte korábbi uralkodóját, Kreónt, és megkéri az ügyész urat, hogy mondja el a vádbeszédet.

Nagyon figyeltem, hogy mit is mond az ügyész, aki rettentően sovány testén fekete ruhát viselt, mint aki gyászol. Ismertette, hogy Kreónt hatalommal való visszaéléssel, valamint közvetve, emberöléssel vádolja. Az érintettre többször is ránézett, de az nem törődött vele, csak bámult a levegőbe. Lehet, hogy tényleg megőrült?

A teremben néha moraj támadt, de azt a bíró elcsendesítette. Aztán behívták a vád tanúit. Egy papot, aki idézte az isteni törvényt, miszerint minden halottnak jár a végtisztesség. Antigoné tehát csak a mindennél erősebb isteni törvényeket követte. Aztán bejött Isméné is, Antigoné húga, aki beszélt a testvéri szeretetről, meg a félelemről, amit Kreón mellett érzett. Nem is nagyon mert akkor beszélni, mikor a férfi a közelébe volt, pedig úgy tervezték, hogy a város trónörökösének sógornője lesz.

A terem egyre hangosabb lett, és a bírónak már majdnem az őröket kellett hívnia, mikor szólásra emelkedett az ügyvéd is. Az igazságos döntés érdekében mindkét felet meg kellett hallgatni. Az ügyvéd az uralkodás nehézségeit taglalta, hogy milyen nehéz rendet tartani. Főleg akkor, ha a várost külső támadás is fenyegeti, a belső árulások mellett. Mikor a vádlott törvényt hozott, hogy az árulókat kegyetlen módon meg kell büntetni, még haláluk után is, akkor éppen az volt a célja, hogy békét teremtsen. Sőt, igazságos volt minden tekintetben. Nem gyűlölte Oidipusz családját, hiszen a városvédő fiút nagy pompával eltemette, és Isménét sem végeztette ki, hiszen itt állt, mert nem ő volt a főbűnös. De a törvény mindenkire vonatkozik, ha a rokonaival, vagy leendő rokonaival kivételezne, akkor lenne rossz uralkodó.

Bár nem tetszett a dolog, azért el kellett ismernem, hogy volt benne némi igazság, amit mondott. Tanúként Isménét hívták újra, aki ezt is megerősítette, hiszen valóban ott állhatott a tanúk padján, valamint a thébai tanácsot, akik megerősítették, hogy egy harc közben egy gyenge király a város lakóinak halálát jelenti. Most elcsendesedett a terem.

Maga a bíró is gondban volt, így meghallgatta, hogy mit mond a vádló és a védő az utolsó szó jogán. A vádlónak még volt tartaléka, hiszen nem beszélt a fiatal lány szépségéről, ártatlanságáról és jószívűségéről. Kreón miatt többé már nem lehet közöttük. A védő szerint a vádlott valóban vétett az isteni törvények ellen, de már megkapta a büntetését, hiszen mindenki láthatja, mi történt vele. Miért akarnák az emberek még az isteneknél is jobban büntetni? Akkor ők maguk esnének abba a hibába, amibe Kreón esett.

Végül a bíró időt kért, hogy átgondolja a dolgot. Amíg ő elvonult, hogy az esküdtekkel beszéljen, addig én is találkoztam a szerelmemmel. Annyira elbeszéltük az időt, hogy már nem is mentem vissza a tárgyalóterembe. Úgyis meghallom a kofaasszonytól, mi lett az ítélet.

Előző oldal Floró
Vélemények a műről (eddig 9 db)