Szerepjátékosok alaptípusai - a kezdő

RPG (1319 katt)

Mindenki volt kezdő, és a kezdő játékoson bizony ennek a kezdetnek néhány utánozhatatlan jele van. Karaktere egészen véletlenül egy katonai akadémián végzett, ahol az összes létező, és később feltalált, vagy fel nem talált fegyver használatában mesteri képzettséget sajátított el, tanítómesterei miatt töltött el még 2 évet a helyen, hogy azok mindent el tudjanak tőle tanulni. Szabadidejében a mágiával foglalkozott, amiben -meglepő módon- magas fokú tehetséget mutatott, így rövidesen puszta gondolataival alternatív világokat teremtett, amiket unalmas óráiban szívesen meglátogatott, vagy ha ez már nem kötötte le, akkor az alkímistáknak mutatott 1-2 trükköt, amelyekre még kisgyermekkorában jött rá, de azt hitte, az eljárásokat már mindenki ismeri. Amint tanulmányait befejezte, az akadémia kapuján kilépve egy halom ritka, és rég elveszettnek hitt varázstárgy, és egy arannyal teli kincsesláda várta odakint, melyet feltehetően az istenek helyeztek el neki, ezzel is jelezve, hogy ő sokra hivatott. Büszkén indult hát szülőfalujába, amelyet azonban nem sokkal érkezte előtt egy brutális ork törzs kifosztott és porig rombolt, nem hagyva élő szemtanúkat. Ekkor hősünk megesküdött, hogy akár mások élete árán is -illetve főleg úgy- bosszút áll családja haláláért.

Amint elkezdjük a játékot, azonnal fel tudja idézni az ork törzsfőnök pontos nevét (sőt tősgyökeres ork kiejtéssel képes kimondani azt), arcvonásait és összes felmenőjét, egészen az orkok teremtéséig visszamenőleg. Bárkivel is hozza össze a sors, feltételezi, hogy az egész világon mindenki csakis arra hivatott, hogy őt segítse bosszújában, és mindenki ismer legalább egy helyet, ahol ez a törzs tanyát ütött. Aki ezeknek a feltételeknek nem tud eleget tenni, a szemében haszontalan és nyilvánvalóan gonosz lény, akitől meg kell szabadítani a világot - és általában készségesen segít is ezen a problémán. Többnyire egyébként sem szívbajos, amikor életek kioltásáról van szó, ez alól kivételt a sajátja képez, de az is csak azért, mert nem kapna érte tapasztalati pontot. Egy kis aranyért szinte bármire kapható, és elképzelése szerint egy kis aranyért bármit meg is kaphat. A kalandmester pozitív Vágó urat kénytelen mellette játszani, hogy ne kerüljön a Vágóhídra szegény játékos. Többnyire néhány történelmi ténynek kell megváltoznia ahhoz, hogy a kezdő ne ölesse meg magát a szerepjáték első 10 percében (például kiderül, hogy a trollok igazából nem emberhúsra, csak egy kis szeretetre vágynak, és igazából a szaglásuk ki sem fejlődött, félszeműek, így többnyire nem veszik észre az előttük néhány méterre zajosan elhaladó kalandozócsapatokat). Egy kezdő játékos karakterének életben tartása egy teljes, jól felszerelt kalandozócsapatot igényel, néha azonban ez is kevés.

Párbeszédekben amikor megszólal, általában tömegverekedés, menekülés vagy akasztás következik. A csatában elkövetett megmozdulásai után végtagok hullnak a porba, melyek egykoron hozzá vagy csapattársaihoz tartoztak. Amikor a játék során elhangzik a mondat, hogy "a döntés, és társaid élete most a te kezedben van", akkor a többiek elkezdik megtervezni új karakterüket, amellyel a továbbiakban fognak játszani. Ha valami csoda folytán a kaland rendben a végére ér, általában a kezdő játékos ebben az időpontban éppen börtönben van, vagy megkötözve hever egy elhagyatott helyen, amelyre a társai már sajnálatos módon nem emlékeznek.

Előző oldal Shang
Vélemények a műről (eddig 5 db)