Patika
Neoprimitív / Írások (877 katt) | Erdős Sándor |
2021.11.26. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/12 számában.
Na szóval, úgy döntöttem, hogy nem megyek orvoshoz. A napok óta múlni nem akaró fejfájásom pedig okot adott volna rá, de ebben a vírusveszélyes helyzetben bejutni a körzeti orvoshoz nehezebb, mint a Fehér Házba.
Ezért a nap mint nap agyamat ostromló reklámok hatására inkább a patikába mentem, megkérdezni gyógyszerészemet.
Felvettem a kötelező maszkot a gázálarc fölé, majd szorosra húzva magamon a vegyvédelmi felszerelés csatjait elindultam.
Kedves arcú hölgy fogadott, és mosolyogva kérdezte:
– Mit adhatok?
– Fejfájásra kellene valami gyógyszer – mondtam neki, és vártam a kín végét jelentő csodaszert.
– Van ez a fehér, ez jó nagyon – mondta.
– Mellékhatások tekintetében? – jutott eszembe a reklámok ajánlása.
– Gyenge hasmenés.
– Arra esetleg tud valamit ajánlani? – kérdeztem meg, mert nem biztos, hogy jobb pelenkában grasszálni, mint fejfájással.
– Ezt a pirosat ajánlom, de gyenge szédülés előfordulhat mellékhatásként.
– Szédülésre esetleg valami? – kérdeztem már kissé ijedten.
– Ez a zöld remek rá – mosolygott.
– Mellékhatás?
– Csak gyenge fejfájás, semmi más.
Ez remek! Semmi más, csak fejfájás!
Megvettem hát a fehéret, a pirosat és a zöldet is hálatelt szívvel.
Hazaérve kiraktam a magyar zászló kétdimenziós képét a bogyókból, majd bevettem mindegyikből egyet.
Másnap reggel fájó fejjel néztem az asztalon a nemzeti színbe öltözött gyógyszereket, és hálás voltam a sorsnak, mert nem csináltam össze magam, és nem is szédültem.
Előző oldal | Erdős Sándor |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |