Millió fényéves hazafutás

Szépirodalom / Novellák (399 katt) R. Harbinger
  2021.09.25.

Izgatottan lépek ki a pályára. Csak két pont a hátrányunk, és rajtam a világ szeme. Mélyet sóhajtok a késő délutáni levegőből, és a hazai bázishoz sétálok.

– Mi van, Billy?! – kiáltja felém Andy. – Csak nem félsz?!

Izzó dühvel tekintek rá, ami kárörömbe csap át kicsattant szája látványától. Elégtételt jelent számomra a kivert fog, amitől megszabadítottam.

Izmaim egyetlen kötegként feszülnek meg, ahogy megszorítom az ütőt, és megkocogtatom vele a fedőt. Szemernyi félelmet sem érzek Andyvel szemben, és felkészülök, hogy kiüssem dobását akár a megyéből is.

Andy bólint a mögöttem guggoló elkapó felé, én pedig bent tartom a levegőt. Csavart labda lesz vagy egyenes?

Felém dobja a labdát, egyenesen felém! Alig tudok kilépni előle, és Mark máris ordítja mögöttem:

– Első hiba!

Andy tovább heccel, és tudom, hogy mire készül: azzal hencegett, amikor baseball-táborban járt a nyáron, olyan erősen talált el valakit, hogy egész életére szóló nyomot hagyott annak combján. Most is erre készül, és rajtam akarja megismételni. Talán mégsem kellett volna olyan erősen szájba vágnom?

– Még egy ilyet meg ne lássak, Andy! – förmed rá Mark.

Felállok a második ütéshez, ezúttal a labda hajszálnyival kerüli el ütőmet.

– Második hiba! – kiáltja Mark, és hangjától jobban összerezzenek, mint a labda fuvallatától.
– Mi van, Billy, túl gyors volt?! – kérdezi Andy gúnyosan. – Dobjam lassabban?!
– Hajrá, Billy! – rikoltja Jane kívülről, és válaszra ösztönöz.
– Csak dobd már, te gyökér! – rikkantom, erre mindenki nevet, és Andy elhúzza száját.

Felkészülök, mélyre szívom a levegőt, és próbálok megnyugodni. Minden idegszálammal a labdára koncentrálok, de nem kerüli el figyelmemet Andy sötéten villanó tekintete.

– Mindent bele, Billy! – hallatszik Jane szélről, de szinte suttogásnak hallom.

Mire elérkezik a dobás, a szívverésem elnyom minden zajt: bu-bum, bu-bum, bu-bum. Elmém felgyorsul, és egyesével meg tudnám számolni a halántékomon csorgó izzadság cseppeket.

Andy meglendíti karját, és az idő akárha ólomlábakon vánszorogna, minden lelassul számomra. Odasózok a labdának, és csaknem mennydörgésnek hallom csattanását. A többiek örvendeznek. Tátott szájjal figyelem a magasra repülő labdát, és még csak futnom sem kell, mert ezzel tuti nyerünk!

A labda nekiütközik valami láthatatlan dolognak, majd leesik az egyik fogó elé. Fodrozódás fut végig a magasban, hatalmas tárgyat ölel körbe, majd sárga űrhajó tűnik elő a semmiből. Gerincem jégcsappá változik, szívem harciindulóvá komponálja ritmusát.

– Ez meg mi?! – kérdezi Mark, és közben hátrál.

Fénysugár csap alá az égből, és fekete alak bukkan fel benne, amilyeneket csak sci-fikben láttam eddig. Fejét felém fordítja, és sisakja ellenére is érzem, hogy engem bámul.

– Futás! – ordítom.

A többiek szétszaladnak a szélrózsa minden irányába, páran biciklire pattannak, és eltűnnek a domb mögött. Az idegen köztem és kétkerekűm között áll, így futva kell menekülnöm. A bokrok közé vágok, talán egérutat nyerhetek a zúgó fölött.

Amikor elérem a kötélhidat, megtorpanok, és az alattam zubogó vízre tekintek. Sötétedik, csak a fehér habot tudom kivenni odalent.

Léptek zaja üti meg fülem: az idegen a nyomomban jár. Tétován taposok a hídra, az első pár mozdulat nehezen megy, de a közepénél már szaladok. Amikor átérek, rájövök, meg kell akadályoznom, hogy az idegen is átjöjjön. Előhúzom a nagyapától kapott bicskát, és olyan gyorsan próbálom átvágni a kötelet, amennyire csak lehet. Már majdnem végzek, amikor a szkafanderes alak feltűnik a túloldalon. A kötél elpattan, a híd nem szakad le ugyan, de megereszkedik.

Itt gyere át! – gondolom, és a fák közé futok.

Elrejtőzök, és izgatottan várom, mit lép az idegen. Valamit kapcsolgat a karpántján, majd a levegőbe emelkedik, és átsiklik a szakadék fölött. Alig tudom elhinni, de hamarosan leereszkedik ezen az oldalon.

Hátrahagyom fedezékemet, és a barlangokhoz futok. Ott elrejtőzhetek, és ő tovább áll. Tovább kell, hogy álljon!

Kiérek a tisztásra a sziklafal elé, ami meredek és síkos a tegnapi esőtől, de akkor is meg kell próbálnom felkapaszkodni. Miért velem történik ez? – kérdezem, mikor már félúton járok. – Kéz, láb, egymás után – ismétlem magamban.

Apa mondta, mélyek a járatok, és sose merészkedjek be, de most muszáj! Megmarkolom a párkányt, feljebb húzom magam, de ekkor reccsenést hallok. Istenem, az idegen fejvadász, ez az önjelölt Boba Fett mögöttem áll!

A szikla újabbat reccsen, és rájövök, ez még a szkafanderes üldözőmnél is rosszabb. Letörik a párkány, és lezuhanok. Épp csak sikerül lassítanom az esést, de még így is meghúzom bokámat földet éréskor. Megpróbálok felállni, de csak óvatosan! Igyekszem figyelmen kívül hagyni a szúró érzést, de alig lépek előre, rájövök, ilyen bokával nem jutok messzire. Harcolnom kell: behúzódok egy fa mögé, és felkapom a tövében heverő ágat. Szorosan kulcsolom rá kezemet, akárha ütő lenne. Mély levegőt veszek, és felkészülök.

Közeledő léptek hallatszanak az erdőből. Imádkozok, hogy Boba mellettem haladjon el, és kiüssem világklasszis suhintásommal. Remegnek porcikáim, de ha nem terítem le azonnal, megolvasztja az agyamat, vagy amit szokott csinálni az áldozataival.

Mellém lép, ütök, és rögtönzött fegyverem tompa hanggal törik ketté sisakján. Üldözőm megszédül, majdnem elesik, és ismét lesújtok. Ő elkapja az ágat, és kicsavarja kezemből. Visszahúzódok, de fájdalom hasít bokámba, és elesek. Összeszorított foggal hátrálok a sárban egészen a szikláig, és ő követ. Léptei megfontoltak, már-már lassúak.

– Ne! – üvöltöm, és karommal eltakarom arcomat.

Meg fogok halni, és valami idegen vadász trófeájaként lógok majd annak kandallója fölött vagy hajója orrán. Melegséget érzek az ágyékomnál, de most cseppet sem érdekel, szégyen-e vagy sem!

Leengedem karomat, mert nem történik semmi. Az idegen előttem guggol, közben felém nyúl.

– Ne bántson, kérem! – könyörgöm.

Az idegen átadja elütött labdámat kocsonyaként remegő kezembe, majd babrál valamit a karján lévő eszközön.

– Taníts meg játszani! – szólal meg.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 2 db)