Finoman sárga a fény…
Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte,
Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre…
Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje…
Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon,
Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon.
(3 soros-zárttükrös)
Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen így hajnaltájt,
Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen így hajnaltájt.
(Septolet)
Hajnal burokban
Éled, azonban
Felébred életburokban.
Egyenes út
Mára kihalt!
Peng a csend,
Esend?
(HIAQ)
Hajnalban nyomorog
Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
Szép nap sárga hajnal!
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!
(Senrjú)
Gyönyörködök én
Mai szépséges napban.
Nap-sárgult világ.
(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Finoman sárga a fény, sem felhő, de még köd nincsen,
Finoman sárga a fény, köd-takarta felhő nincsen.
Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!
Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
