Dualitás

Szépirodalom / Versek (83 katt) Norton
  2020.08.14.

Nézzük egymást magam meg én,
A szakadék két peremén.
Ugyanúgy, mint egykor régen,
Vágyak szárnyalnak az égen.

Valahol az Ördög dalol,
A szívemnek ő udvarol.
Lávafolyam lenn a mélyben,
Tudom, messze még az éden.

Koppanások sűrű csendben,
Úgy tűnik, hogy minden rendben,
De fölöttem elég az ég,
S szétrobban a sok buborék.

Nézzük egymást magam meg én,
A szakadék két peremén.
Megszorul az időhurok,
Önmagamtól elfordulok.

Kinn a Világ és az Átok,
Készre gyártott igazságok,
Mindenki jó, mindenki szép,
Ez aztán a Mennybéli kép!

Újra elkapnak az álmok,
Bolondhegyen sorban állok,
Olyat, mit az Úr se látott…
Járok groteszk bohóc táncot.

Sötét égen villám hasít,
A fájdalom kettészakít…
Önmagamtól eltaszíthat,
Vár a kínpad… és a színpad.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 8 db)