A Három drágakő

Fantasy / Novellák (89 katt) IDKnow
  2020.08.01.

- Hogy lettem én a világ legkeresetebb vadásza? - nevetett a nő, miközben vörös fürtjeit próbálta összekötni az ágy szélén ülve. - Nem szeretek vele kérkedni, de ha még nem hallottad a történetem, akkor elárulhatok egy-két dolgot, kedves... hogy is hívnak téged?

- Loren! - válaszolt a férfi. - De én nem kérdeztem semmit.

- Valóban? - mosolygott meglepetten a nő. - Nembaj, azért elmesélem neked. Ismered Rubint, Zafír és Ónix meséjét?

- Még szép! - vágta rá a férfi és közben felült az ágyban. - Mindenki ismeri A Három Drágakövet, a világ legkeresettebb és legmegbízhatóbb bérgyilkosait.

- Na, legalább valamiről hallottál! - tört ki a nőből egy öblös nevetés kíséretében.

- Ne gúnyolódj velem, kérlek - motyogta sértődötten a férfi. - Mostmár meséld el, amit el akartál!

- Rendben van, de figyelmeztetlek, elég hihetetlennek fog tünni - vette komolyra a szót a vörös nő. - Remélem, tudod, mit csinál egy vadász. Már nincs olyan, hogy A Három Drágakő. Csak egy maradt.

- Az lehetetlen! - hüledezett a férfi. - Ki maradt életben?

- Hogy ki? - mosolygott a nő, miközben a csizmáját húzta fel a lábára. - Az a nyamvadt Rubint. Miközben a társai a kezem közé kerültek, ő felhúzta a nyúlcipőt és azóta senki se látta.

- Azt beszélik, hogy ő volt a legjobb mesterlövész a világon - kezdett bele a férfi. - Hogy a nyílpuskájával annyira halálos páros volt, hogy egy lövéssel hihetetlen távolságból bárkit megölt.

- Én is hallottam eféle meséket - válaszolt a vörös nő.

- És a többiek? - tette fel a kérdést a férfi gyermeki kíváncsisággal az arcán.

- Valószínűleg már halottak - mondta komoran a nő. - Zafírt gyerekjáték volt elkapni. Csak egy egyszerű besurranó tolvaj. Kicsit kakaskodott, de gyorsan gúsba kötöttem a kisembert.

- És Ónix? - kérdezte a férfi.

- Nem véletlen, hogy Ónixért járt a legtöbb pénz - válaszolt a vörös nő. - A fekete mágus úgy harcolt, mint még soha senki. Lélekvesztőket varázsolt mindenhova, hogy kénye kedvére belépve az egyikbe, a másikon jöjjön ki és mögém kerüljön. Pokolbéli démonokat idézett meg, hogy széttépjenek. Lávafolyamok, vaksötét, fura lények és mind hiába. Elkaptam, és egy mágikus börtönbe zártam.

- De te nem vagy varázsló - szólalt meg a férfi. - Varázslók nem lehetnek vadászok. Akkor mégis, hogy sikerült mágia nélkül bezárnod?

- Megsebeztem és elvesztette az eszméletét - húzta mosolyra a száját a nő, miközben lenyomta az ajtókilincset.

- Hogy sikerült közel férkőznöd hozzá ennyi mágikus dolgon keresztül? - kérdezte, és kiült az ágy szélére a férfi.

- Nem kerültem hozzá közel, egyszerűen lelőttem a nyílpuskámmal...

Előző oldal IDKnow
Vélemények a műről (eddig 2 db)