Linktár

Én az Audim meg a nőm

Ma este is csapattuk kicsit, mármint Én meg az Audim. Jah, meg a szőke is ott volt, aki a csajom, valami Gabi. Toltuk, ahogy bírtuk. Halljátok, irtó baba, amikor a konyakmeggy piros A3-as 1.8-as benzin turbós gépállat, a 180 lovacskával gyorsulni kezd alattam. Chip tuning, négy karika, kingofdöród. – Vágod? Van még rózsafüzér, dobókocka, meg bólogató kutya hátul. Elütős macskás, öregnénis strigulás matricázás, optikailag nagyon tuning. The Jungle is Massive…booyaka booyaka…

Egyébként Zoli vagyok, sukár csávó Szexárdról. – Szex-árd – Érted? – Me’ azé’.

– Mi van, mi van, mi van? Mit kérdeztél, kisember?

Jaj, haggyá’ má’, persze hogy nem szoktam indexelni, azt csak a köcsögök meg a csicskák szoktak. Nincs is ilyen izé a verdában. Kanfasztikum.

– Na ne már, komolyan, mit izélsz, megyek én lassan is. Néha. Ha az akarom, hogy stíröljék, itt jön a király Zoli.

Olyankor tökösen kitámaszkodom az ablakon – hadd kuksizzák a népségek az új tetkót az alkaromon – Pucuskát, a pitbullomat varrattam rá rózsaszínben, egy vagyon volt, de most menő a béna tetkó. Meg ott a 44-es bicóm, ha már veszem ezt a sok tömegnövelőt meg a sertésinzulint, meg kell mutatni, nem igaz? Gym-es Karcsikával smúzoltunk tegnap az öltözőben, mondta, hogy lassan a valagam se fogom tudni kitörölni, de szerintem csak irigy az a kis görény. Tisztára olyan, mint a Bévisz vagy a Bat-hed az MTV-ből a ropi karjaival. Az a típus, aki egy sorozat után fél órát pihen az edzőpadon, miközben a telefonját buzulja. Mindegy, nem bántom, mert a múltkor jóáron odaadta nekem a 11-es ájfonját. Jó kis villantós teló az is. Pucuskát meg a szőkét szoktam vele fotózni, aztán tolom fel faszbukra. Pélót még nem mertem vele, mert nem értek a Fosóstophoz vagy mihez.

Nyomok be valami jó zenét: Tuc-Tuc ez a kedvencem, nem tudom megunni. Ahogy a hangszórókból üvölt, rezeg az egész verda, ilyenkor mondjuk beszélgetni még üvöltve sem lehet, de nem zavar – a szőkét egyébként se nagy élmény hallgatni. Mindig arról locsog, mit vett a plázában, amikor a többi ciklonnal gengelt. Nem az eszéért tartom, ostoba szegény, de tizenkét centit még fejben tud tartani… Fél kézzel fogom a fejét, a másikkal a kormányt, dupla légzsákok előttem. – Itt van Amerika, tesó.

Múltkor kissé elnehezült a lábam, biztos a sok guggolástól a sztrádán kiló hetvennel toltam, oszt fakabát lemeszelt. Aszondja nekem, hogy ön gyorsan ment. Mondok neki, de frankón:

– Báttya! Tudom, de sietek!

Meg se tudott szólalni, csak kamillázott, majd továbbengedett. Annyira szétröhögtem magam, nem kajlizok.

Néha eltöprengek az életemen, mert én egy ilyen hülye szentimentalistán entelektü-izé vagyok.

Mit kezdjek magammal? Az életemmel?

Nem vagyok elégedett. Többre vagyok hivatott, mint naphosszat gyúrni, driftelni meg a fiatal gádzsikat mónikáztatni. Mondjuk pornósztár nem lehetek 12 centivel sajnos, de vannak még más kihívások is az életben.

– Házasság, család?

A szőke az a Gabi vagy ki? Viccelsz? Ki van csukva. Habár a haja színe egész jól megy az autóhoz, és párduc teste van. Még szófogadó is, ha azt mondom, üljön le, lefekszik…

– Tanulás?

Mármint egyetem, diploma, ilyesmi? Ne már, az Ecserin bármikor bármilyet vehetek.

– Pénz?

A lóvé se vonz, mer az csak van. A gádzsik megkeresik, aztán meg nekem adják. Még erőszakoskodni se kell. Na jó, néha egy kicsit be kell fenyíteni őket, meg a többi majmot – terrorba vágom őket, aztán csend van egy darabig. Valahogy ez megy nekem, van érzékem hozzá, nem tudom miért…

Egyébként nincs is ezzel baj, meg okés is, csak szar. Kéne valami önmegvalósulás, vagy önkifejeződés vagy mifene.

Sokat törtem mostanában ezen a brént sztormingilag, és most felderengett a megoldás, mint álmos mókusban a hascsikarás.

Nagyobb járgány kell nekem. Ez az! Hogy hamarabb nem jutott eszembe. Kell vennem egy A6-ost!