A Táncoló Koboldfül meséi II.

Fantasy / Novellák (436 katt) IDKnow
  2020.06.04.

- Hozzá mit szólsz? - mutatott Harold a pultnál álló harcosra. - Akkora, mint egy hegy!
- Nem ő kell nekünk! - válaszolt a fekete szemű nő.
- Honnan tudod? - vágott vissza a Kráki. - Oda se néztél!
- Megvan! - mosolygott Vessi. - Látod ott azt a kisembert?
- Most komolyan arra a kis satnyára gondolsz? - kérdezte gúnyosan Harold. - Nézd csak meg, annyira vézna, hogy egy atyai pofon kettétörné.
- Az a kis satnya fickó alig pár perce szabadított meg téged az erszényedtől - mondta Vessi, miközben megigazította a csuklyáját.
- Hogy az a... - nyúlt Harold az erszényének a hűlt helyére. - Kapjuk el a rohadékot!
- Nyugalom, kedves Harold! - intette békességre a nő. - Megkapod az erszényed, de előtte elbeszélgetünk vele.
- Hova lett? - nézett körbe Harold, de Vessi már messze járt tőle.


- Uram! - szólította meg a nő. - Ha megengedné, két zsebmetszés között a társam és én rabolnánk egy kicsit a drága idejéből.
- Ne olyan hangosan, némber! - sziszegte a fogai között a kisember. - Ha lebukok, engem ezek itt széttépnek.
- Megvagy, te rohadék! - mondta Harold, miközben a terem falához szorította az erszénytolvajt. - Hol van a pénzem?
- Kedves Harold, ha megtennéd, hogy halkabban vonnád kérdőre, azt megköszönném! - szólalt meg Vessi. - Szeretném magát felfogadni egy hatalmas kalandra, de csak négy feltétellel.
- Szedd le rólam ezt a vadállatot és utána talán beszélhetünk - mondta remegő hangon a kisember.
- Harold, kérlek! - szólította meg Vessi a Krákit.
- Rendben, de kérem vissza a pénzem - mondta Harold, miközben elengedte a tolvajt.
- Köszönöm! - esdekelt a kisember, miközben átnyújtotta Harold erszényét. - Miről is lenne szó akkor? Valami kalandot emlegettél nem?
- Először a feltételek! - mosolygott Vessi. - A négyből egyet már teljesített is azzal, hogy a társamnak visszaadta azt, ami őt illeti. Szeretném, ha leülne velünk egy asztalhoz, és barátian elfogyasztanánk egy vacsorát, amit persze ön fizetne az összelopott pénzből, és közben elmesélné, hogy pontosan ki is az a Tetűközi!
- Honnan tudod, ki vagyok? - suttogta idegesen a tolvaj. - Különben is, nem tudtam annyit összelopni, hogy mindhárman megvacsorázzunk.
- Mindent látok - mondta Vessi, miközben felhúzta a csuklyáját csak annyira, hogy látszódjanak a koromfekete szemei. - Ne hazudjon nekem, kedvesem!
- Egy látó! - szólalt meg ijedten a tolvaj. - Ne haragudj, hogy hazudtam!
- Gyertek, ott egy asztal! - vágott közbe Harold. - Farkaséhes vagyok!


- Szóval, mit akartok tőlem? - kérdezte a tolvaj. - A nevemet már tudjátok, de azért bemutatkoznék. Tetűközi vagyok.
- Ennyi? - nézett meglepetten Harold, miközben egy falatnyi húst tépett az asztal közepére helyezett szárnyasból. - Ez a neved?
- Igen, ennyi - válaszolt gúnyosan a tolvaj. - A ti neveiteket nem hallottam még.
- A neveket később! - vágta rá Harold.
- Szeretném magát felfogadni egy kalandra, amiben annyi pénzt kereshet, hogy élete végéig egy erszényt se kell ellopnia - kezdte el a mondandóját Vessi. - De vannak feltételeim.
- Mit akarsz? - kérdezte a tolvaj.
- Az életét, kedves! - mosolygott a nő. - Meséljen el mindent magáról, és utána döntök, hogy felfogadom-e.
- Látó vagy! - nézett furcsán a kisember. - Tudod a történetem.
- Valóban tudom - válaszolt Vessi. - De a társam, és lehet, hogy az ön jövőbeli társa is, megválogatja, kivel osztja meg az út porát.
- Csak mesélj, tolvaj! - szólt közbe Harold. - Hamarabb szabadulsz!
- Legyen! - mondta a tolvaj. - A nevem tudjátok, és rájöhettetek, honnan származom. Szüleim szinte azonnal eldobtak maguktól, így a Tetű köz nevelt fel. Kisebb lopásokból tudok csak megélni, és mi tagadás, jól csinálom!
- Soha nem gondoltál a becsületes életre? - kérdezte Harold.
- De, egyszer - válaszolt Tetűközi. - Hamar rádöbbentem, hogy nem nekem való.
- Mesélje el! - szólalt meg Vessi.
- Pár évvel ezelőtt jelentkeztem a városi őrségbe, és nagyon meglepett, amikor felvettek. Volt ott egy parancsnok, aki a szárnyai alá vett - folytatta a tolvaj. - Ő is a nyomorból kapaszkodott fel pont, mint én. Lehet, hogy ezért kedvelt meg annyira. A kiképzőkkel is jól kijöttem. Azt mondták, hogy ahhoz képest, hogy egy névtelen senki vagyok, egész jól bánok a fegyverrel.
- Mi lett ezzel a parancsnokkal? - kíváncsiskodott Harold. - Megölted?
- Uramisten! - szörnyülködött Tetűközi. - Dehogyis!
- Akkor? - kérdezte gyanakvóan a Kráki.
- A Tetű közben eltöltött évek nem válnak köddé - mondta a tolvaj. - Mivel nagyon megkedvelt, kihasználtam.
- Folytassa csak, kedves! - mosolygott Vessi.
- A parancsnok révén bejutottam a palotába. Gyerekjáték volt drágakövekkel megrakni a zsebem - mosolygott Tetűközi. - Csak hát nincs tökéletes terv!
- Mi történt? - fészkelődött kíváncsian Harold. - Mondd már!
- Miközben teleraktam a zsebeim, megjelent a trónörökös kivont karddal - folytatta a kisember. - Ismeritek a félkezű herceg meséjét?
- Szóval igaz! - csodálkozott Harold. - Te csonkítottad meg a trónörököst? De hiszen ezért a bűntettért kivégezték a támadót.
- Valóban kivégeztek valakit, de a rossz embert - mondta elcsukló hangon Tetűközi. - A parancsnok magára vállalta az egészet, és a herceg hiába állította az ártatlanságát, kivégezték.
- Szegény pára... - motyogta Harold.
- Tovább, kérlek - szólt közbe Vessi.
- Végignéztem, ahogy az én bűnömért kivégeznek egy ártatlan embert - folytatta a tolvaj, miközben az arcát a kezeibe temette. - Az a temérdek kincs, amit összeszedtem, nem ért fel egy emberélettel, így a legjobb, amit tenni tudtam a drágakövekkel az, hogy segítettem a parancsnok családjának elhagyni a várost.
- Most már ismeritek a történetem - fejezte be Tetűközi. - Hogyan tovább?
- Nézd, el sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretném átadni a kis fejed a hercegnek - szólalt meg Harold. - De ezzel magamnak is kárt okoznék, és azt nem akarom!
- Rendben, kedves Tetűközi! - törte meg hallgatását Vessi. - Elmondta a történetét, most elmondom a döntésemet.
- Hallgatlak! - vágta rá a tolvaj remegő hangon.
- Ha elfogad minket a társainak, akkor felfogadom a kalandra, hogy még több pénzzel segíthesse a néhai parancsnok családját - kezdett bele Vessi. - De ehhez meg kell bíznia bennünk, és nekünk is önben. Megfelel, Harold?
- Harold? - csodálkozott Tetűközi. - Te vagy Harold a Krák-házból?
- Ha ezt bárkinek is elmondod... - kezdett bele fenyegetően a Kráki.
- A te titkod az én titkom is mostantól! - vágott közbe a tolvaj.
- Ez maradjon is így! - válaszolt Harold.
- És benned, Látó, kit tisztelhetek? - kérdezte a kisember. - De most már legyen elég az illemből, nem vagyok úr, ezért ne beszélj velem így!
- Rendben! A nevem Vessi! - szólalt meg, miközben levette a fejéről a csuklyát. - Üdvözöllek köreinkben, Tetűközi!

Előző oldal IDKnow