Egy kísértetiesen pálinkás jó reggel

Fantasy / Novellák (669 katt) Carun
  2020.05.11.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/5 számában.

— HÚÚÚ!
— Mi a… A rohadt életbe, Pista, majd a frászt hoztad rám!
— Bocsáss meg, Janikám, de tudod, ma reggel meghaltam, aztán gondoltam, így lenne helyénvaló köszönni.
— A mindenit! Az asszony már tudja?
— Még javában alszik, én meg ott hűlök mellette.
— Akkor lesz ám meglepetés! Na, de miért ide jársz kísérteni? Azt hittem, barátok vagyunk.
— Kísért a fene! Csak hát felkeltem, észrevettem, hogy nekem kampec, aztán mivel a Rózsi még alszik, átjöttem tehozzád.
— Szerencsétlen asszony! Ki fog borulni. Kérsz egy pálinkát?
— Most, hogy meghaltam, nem hiszem.
— Akkor iszok egyet az egészségedre.
— Köszi, Janikám, máris jobban érzem magam.
— Mégis mi a fenét keresel még itt? Nem kéne valami fény felé haladnod?
— Láttam, hogy ég nálatok a villany, szóval azt már letudtam.
— Hát ha azt hiszed, ez a Mennyország, akkor rossz helyre jöttél. Ha az asszony megtudja, hogy reggel hatkor már pálinkáztam, itt elszabadul a pokol.
— Meg fogja érteni. Egy halott baráttal ritkán beszél az ember.
— Nem érdekelné azt a vén szipirtyót. Azt mondaná, hogy ilyen hülye kifogást már rég nem hallott... Na, de mondd már, most mi a fene lesz veled?
— Várok. Olyan még úgysem volt, hogy nincs sehogy.
— Khmm… Elnézést!
— Nézd már, Pista, itt az új főnököd! A mindenit, tényleg van neki kaszája, meg minden!
— Nem akartam megváratni, de volt egy kis vitám az háromszáznegyvenhatossal.
— Azt akarja mondani, hogy én vagyok a háromszáznegyvenhetes a mai napon?
— Pontosan.
— Dehát még csak reggel hat van!
— Most mit mondjak? Elég sűrű a program.
— Erre muszáj innom még egyet! Maga is kér, Halál úr?
— Munka közben soha, de lehet, később még visszanézek.
— De csak ha az asszonyt magával viszi!
— Meglátom, mit tehetek. Nos, háromszáznegyvenhetes, mehetünk?
— Hívjon csak Pistának! Elbúcsúzhatok a barátomtól?
— Persze, már úgyis csúszásban vagyok.
— Janikám… Vigyázz magadra, aztán nemsokára találkozunk!
— Azért remélem, az még odébb lesz. Ha összefutnál a Rezsővel, mondjad már neki, hogy nem felejtettem ám el azt az ötezer forintot, amivel lóg nekem!
— Mindenképp megmondom. No! Isten áldjon!
— Téged is, Pistikém!
— Kivel beszélsz, Jani?
— Képzeld, Margit! Itt járt a Pista, aztán elmesélte, hogy meghalt.
— Igen?! Te már kora reggel részeg vagy?!

Előző oldal Carun
Vélemények a műről (eddig 5 db)