Lackó

Szépirodalom / Novellák (830 katt) n13
  2020.03.27.

Ma reggel is ötkor keltem, ahogy általában szoktam. Tettem egy kétbetűs kitérőt, majd kényelmesen megreggeliztem, gondosan megmosakodtam, végül csendben kiosontam az erkélyre, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Korán volt, a többiek még az igazak álmát aludták. Figyeltem a galambokat ahogy a közeli diófán veszekednek. Szeretem nézni őket, ez mindig leköt. Mikor meguntam, visszamentem a szobába, és kicsit még az alvó kedves mellé feküdtem. A szürke takarót magamhoz húztam. Egyszerűen imádom ennek a plédnek a selymes puhaságát, szeretem lassan masszírozni, vicces, de mindig ezt csinálom. Lassan elnyomott az álom. A gyerekek zsivaja ébresztett fel, játszani hívtak, hát mennem kellett. Jókedvűen kergettük egymást egy darabig. Később körbejártam a házban, szemlét tartottam. Minden renden van? Ahogy nézem, nem sok minden változott tegnap óta. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, és kimentem a teraszra. A kinti kényelmes rattan foteleknek egyszerűen nem tudok ellenállni, muszáj volt az egyikbe belehuppannom. Az áprilisi nap finoman cirógatott, a levegő balzsamos volt a nyíló virágok illatától, a madarak is vidáman csicseregtek, olyan csodálatos és nyugodt volt minden így lassan megint elbóbiskoltam. Szendergésemből egy durva mély hang riasztott fel:

- Rohadt dög! Nem takarodsz innen!

A benga volt, fölém tornyosult, kezében összecsavart újságot szorongatott, szeme a dühtől villámokat szórt. Nem akartam megvárni, hogy a tettlegességig fajuljon a dolog, ezért villámgyorsan kiugrottam a fotelból, és karmaimat kimeresztve a közeli almafán kerestem menedéket. Onnan a biztonságból néztem le rá szemrehányóan, miközben megeresztettem felé egy fájdalmas nyáút.

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 2 db)