Te vagy nékem
Oly sok évet vártam
félelemben, magányban.
Most itt vagy nekem,
kérlek, ne engedd el a kezem!
Te vagy nékem az esthajnal csillaga,
ha eltévednék, az utam megmutatja.
Te vagy nékem a szellő fuvallata,
simogatod arcom, ha égeti a nap sugara.
Te vagy nékem a hűs szobában a meleg,
felhevíti és simogatja testemet.
Hangod a csendben lágy zeneszó,
mely elringat, ha aludni volna jó.
A szíved másik fele én vagyok,
kérlek, emelj fel magadhoz!
Összefonódjon a testünk,
szabadon szárnyaljon a lelkünk.
Ha megszomjazol, én leszek a patak,
mi a fáradt vándornak hűs vizet ad,
ha fejed fáradtan lehajtod,
ölem a párnád lesz: ha te is akarod.
Az életem vagy, én a mindened leszek,
az élettől mást nem is kérhetek,
hisz te adtad vissza, hogy újra élni tudjak,
egyengessük ketten a közös utunkat…