NetEzŐk

Külvilág / Közélet (2056 katt) Jimmy Cartwright
  2017.11.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/1 számában.

Úgy tűnik, az Internet virágkorát éli, s éljük mi is vele. Emberek milliói használják immár naponta a Föld Elektronikus Ideghálóját információk után kutatva, kapcsolatot tartva egymással. Sokan Internet-függővé váltak, nem tudnak róla lemondani, rosszul érzik magukat, ha legalább egy fél órára nem ülnek le a gép elé, hogy szenvedélyüknek hódoljanak. De hogyan is juthat el az ember az Internet-függőségig? A válasz egyszerű: ugyanúgy, mint bármely más emberi tevékenység során. A válasz azonban ennél jóval bonyolultabb is. Komoly pszichológus szaktekintélyek vizsgálják világszerte ezt a jelenséget. A lényeg azonban nem változik. Mi, emberek az Internettől is függővé tudunk válni...

Ödön egy egyszerű, hétköznapi srác. Vékony testalkatú, szemüveges, pattanásos képű. Mint egy mai átlagos tizenéves "számítástechnikus", "informatikus", vagy nevezzük bárminek, aminek köze van a számítógépekhez. Ödönnek jelenleg állandó 24 órás elérésű, korlátlan Internet-hozzáférése van. Nem volt ez azonban mindig így...

Ödön az általános iskola 7. osztályában ismerkedett meg az Internet világával. Először csak az iskolai tanórák végén nézelődhetett, később a délutáni szakkörön is használhatta. Az érdeklődési körét (gépjárművek, filmek, zenék) rengeteg új információval tudta így bővíteni. Hamarosan eljutott odáig, hogy saját honlapot készítsen, persze nem profi szinten. Itt közzétette az őt érdeklő dolgokat, hivatkozásokat helyezett el kedvenc Internetes helyeihez.

A ballagás után barátai, osztálytársai szétszéledtek, majdnem mindegyik más városba, más iskolába ment továbbtanulni. Ezért megosztották egymással e-mail címeiket. Ödön a szülővárosában maradt, s rábeszélte szüleit, hogy otthon fizessenek elő egy Internet-szolgáltatónál. Így esténként nyugodtan el tudta intézni a levelezést, de nem volt teljesen megelégedve a kapcsolt modemes hozzáféréssel. A középiskolában, ahol tanult, szintén volt lehetősége Internetezni, s itt rászokott az online játékokra.

Az idő haladtával persze már nem érte be ennyivel. Egyrészt tanulmányai miatt szüksége volt arra, hogy bővebb információkat szerezzen szakmájáról. Másrészt az érdeklődési köréhez tartozó honlapokon megjelentek a fórumok, melyek arra ösztönözték, hogy kérdéseket tegyen fel, melyekre általában választ is kapott.

Tovább telt az idő, leérettségizett, s szüleitől ajándékba kapott ez alkalomból egy állandó, korlátlan Internet-hozzáférést. Ezáltal új lehetőségek nyíltak meg előtte. Rászokott az éjszakai online beszélgetésre: chatelni kezdett. Előbb webes felületű csevegőkkel, később már erre specializálódott szoftverek segítségével.

Régi szokásai azért megmaradtak, továbbra is figyelte kedvenc információs oldalait, részt vett a fórumokon, e-mailezett régi barátaival s új ismerőseivel, s egyre érdekesebb online játékok kerültek a keze ügyébe.

Ödönt végképp behálózta így az Elektronikus Világ. Bár tudta, függővé vált, s bizonyos mértékig ezt képes volt kontrollálni, de rosszul esett neki, ha kimaradt akár csak egy nap is.

Ödön most egyetemre jár, így alig marad ideje függőségére. Bár az egyetem is szülővárosában van, így otthon bármikor hozzáférhetne a Hálózathoz, azonban tudja, a diploma megszerzése nagyságrendekkel fontosabb, mint a szórakozás. Bekorlátozta Netezési szokásait, de teljesen leszokni nem tudott. Napi kapcsolatban van internetes barátaival a csevegőszobákban, s naponta e-mailezik is. Legalább heti rendszerességgel nézi meg a fontosnak tartott információs oldalakat és fórumokat. Játszani ugyan már nem játszik a Neten, de figyelemmel kíséri az online játékok sorsát és piacát.

Azonban Ödön csak példa, s mi mindannyian, akik az Információs Szupersztráda utazói vagyunk, fellelhetünk a történetében olyan dolgokat, melyek ránk is jellemzőek. Ezen írásnak nem célja, hogy felhívja a figyelmet a veszélyre, de még az sem, hogy elriasszon. Csupán annyi célom volt vele, hogy a tisztelt olvasó gondolja át, valóban szüksége van-e oly mértékben a Hálózatra, mint amilyen szinten épp alkalmazza.

Következtetés: fentebb már említettem, hogy a témával pszichológusok, analitikusok, pszichiáterek is foglalkoznak. A baj azonban nem ott van, hogy valaki rászokik az Internetre. Az okát kell megkeresni, mint bármely más függőségnek. A dohányosok általában azért azok, mert a dohány megnyugtatja őket – legalábbis ezt vallják. Ott is inkább azt kellene megvizsgálni, mitől lesznek idegesek. Az Internettel is hasonló a helyzet. Valami hiányzik az életünkből, s az Internettel pótoljuk azt. Az Interneten beszélgetünk, ott olvassuk a napi sajtót, onnan informálódunk, azon játszunk, stb. Ez rendben is van, hisz ez hozzátartozik már a mindennapokhoz, a mennyiségen van azonban a lényeg. Elszigetelődünk egymástól, mégis közelebb kerülünk a másik emberhez. Vagy azt hisszük. Tegyük fel azonban a kérdést: nem jobb-e egy csendes kávézóban, egy vízparti sétányon beszélgetni, s látni és hallani is azt, akihez szólunk, jobban érezni az apró rezdüléseit. Nem jobb-e összeülni egy hétvégi délután egy közös beszélgetésre, társasjátékra, szerepjátékra egy csésze tea mellett? Nem jobb-e kézbe venni egy könyvet, egy magazint, egy újságot, elvonulni egy nyugodt sarokba, és olvasni?

Gondolkodjon el ezen a kedves olvasó!

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)