Élni nélküle

Szépirodalom / Novellák (706 katt) macika
  2017.02.06.

A férjem halálával az én életem is véget ért, mert nekem ő volt a mindenem. Gyermekünk sajnos nem született, a szüleimet is már rég elszólította az Úr. Először fel sem fogta az elmém, hogy többé nem érint meg, nem hallom a hangját, nem látom gyönyörű szemét, nem érzem simogatását.

Éjszaka a zokogásomra ébredtem, az ő párnáját ölelgettem, a fájdalom a lelkemet, szívemet gyötörte minden nap, minden éjjel. Reggel meg sem mozdultam, mintha hallottam volna, hogy a konyhában a kávémat készíti, mert minden reggel behozta nekem a kávét, mielőtt elment dolgozni. Néztem a szobaajtót, mikor lép be, éreztem a kávé illatát, vártam, hogy megcsókol.

Hiába vártam, soha többé nem lépett már be azon az ajtón, és ez a tudat, hogy nem látom, soha többé nem érzem szerelmes ölelését, az őrületbe kergetett, mindennap valami emlék feltépte a sebeket, hiába is múltak az évek, mindenről ő jutott az eszembe.

A kín, amit éreztem szinte fizikai fájdalommá vált, nem akartam senkivel beszélgetni, nem is igazán értettem, miről beszélnek körülöttem, magam köré fekete falakat emeltem, keserűséget, bánatot, és sokszor még haragot is éreztem iránta, pedig ő soha nem hagyott volna el engem.

Sok év múlt el, most is fáj nagyon, senkit nem tudtam többé közel engedni magamhoz, őt úgysem tudná senki pótolni. Egyedül élem az óta is az életem, már nem sírok, bele kellett törődnöm, hogy örökre elment. Esténként nézem a közös fotókat, visszagondolok a csodálatos napjainkra, és ez jó nekem.

Sokan mondják, hogy ne maradjak egyedül, de azt nem igazán értik, hogy nem vagyok egyedül, mindennap itt van velem, vele fekszem, vele ébredek. Nem tudnék mást a kettőnk életébe beengedni.

Sok embert ismerek, aki újra kezdte az életét és boldogságban él, sajnos nekem nem sikerült, talán nem is akartam soha elengedni magam mellől szerelmemet.

Sokszor elgondolkodtam már, hogy mikor őt elszólította az Úr, az én életem is véget ért, csak a testem maradt itt a földön. Eltűnődöm, ha tényleg van mennyek országa, akkor ott újra vele lehetek.

Azóta húsz év eltelt, már beletörődtem, elfogadtam, és nem is tudnék változtatni már az életemen.

Előző oldal macika