Fény nélkül...
Szépirodalom / Versek (705 katt) | csabi6669 |
2016.12.10. |
Sűrű ködfátyol köszönt telet,
zúzmarára fest képeket.
A végtelenbe tűnő förgeteg,
Elragadja önző lelkemet.
Hideg sínek, csak baktatok,
árván maradt póznák fényeit lesem.
Mi az, mit előlem rejtenek…
Kínzó sikolyt elnyelnek…
Fájó könnyeket szárogatnak,
panaszos szavak-választ nem adnak.
Bánat marja egyenes hátuk,
Hideg sínek mellett elárvul világuk.
Előző oldal | csabi6669 |