Felkészülés a télre
Homály fedte éjben, sorsom összefonják,
Bohókás lidércek, kik a rímet ontják.
Remegve idézem, múlt idők nagyjait,
Kongatják az éjben, lelkem harangjait.
Eldobom rongyaim, leszek kolduskirály,
Csillagok közt sóhaj, mélyben szálló sirály.
Szerelemtől ittas, ősz hever párnámon,
Hulló avar játszik, ködös nyoszolyámon.
Csönd honol a tájon, elhagyott emlékül,
Hitehagyott madár, repül szárnyak nélkül.
Elered az eső, kopog szemhéjamon,
Bőrömet levedlem, üres sírhantomon.
Suhanok a szélben, testetlen emlékkép,
Holdsarlón hintázom, szívem kusza térkép.
Lovak nyerítenek, örvénylik sörényük,
Angyaltollú szárnyak, elbújok közéjük.
Szőlő leve csurran, hátam széles ösvény,
Mellemben lugas nő, adakozó fösvény.
Vérem csapdákat rejt, szeretetem méreg,
Szívemen jégpáncél; kemény, durva kéreg.
Hozzád menekülök, ölelj már meg végre!
Esdeklő szemekkel, nézek fel az égre.
Komor fellegek közt, rejtőző szivárvány,
Fölösleges szózat, porba hullt kiáltvány.
Csak az eső szakad, arcomat lemossa,
Minden hiú vágyam, gyorsan eltapossa.
Lemondok ajkadról, elvonulok félre,
Fájdalmas sebekkel, készülök a télre.
