Linktár

A Whill krónika kritikája

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/5 számában.

...Az hogy nyugodtan üldögélek egy peremvidéki csehóban, ahol a felszolgálás osztályon aluli, a lőre viszont minőségi, még nem jelenti azt, hogy higgadt vagyok. Ezen a helyen jobb, ha nem ereszted el magad. A közönség eléggé vegyes, akadnak köztük nehézfiúk is. Éppen az előbb láttam egy alakot, akiről tudom: annyi körözés van kiadva ellene, hogy a magba soha többé nem mehet. Mi kis pályások vagyunk, egyszerű kereskedők, de a legutóbbi meló hozott annyit, hogy elvagyunk itt... csak zűrös volt. Pihenni jöttünk ide, már amennyire lehet a magunkfajtának ilyet. Cimborám és üzlettársam mellettem ül és bár többször felszólítottam már, nem fogja be. Miután megbámulta a különböző fajú nőket, hosszadalmas monológba kezdett a legutóbbi kalandunkkor látott-olvasott könyvről. Ettől kiakadtam.

Tényleg beleolvasott valami fájlba előtte is, de főleg miközben szorult a hurok körülöttünk egy olyan helyen, ahová azt hittem, sose megyek majd. Az őseim se tettek ilyet, mégis jól elvoltak. Én viszont megtörtem a tradíciót, és elvetődtem a galaktikus közkönyvtárba. Szó szerint, mert lőttek rám. Asliww azonban nem zavartatja magát, hogy éppenséggel a könyvtárban lezajlottakat is próbálom elfelejteni. Ehelyett azt ecseteli, hogy miféle hülyeségeket olvasott valami hű de nagyon tiszteletre méltó irományban.

Valami krónikás könyv volt az, és a barátom olvasási technikájával alighanem még fogok álmodni. Önfeledt, méla arccal mered a szövegre, és időnként ideges felszólításomra találomra kilődöz a fedezékből. A könyv a múlttal foglalkozott… naná, a könyvek általában erről szólnak, a hősi múltról, ami nélkül jól elvoltam eddig, és hitem szerint ez után is. Őt azonban megragadta, amit olvasott, és most engem traktál vele. Az mondja éppen most:

– Tudtad, hogy a Régi Köztársaság hatalmi központja nem ott volt, ahol a mostanié?
– Nem, de nem is érdekel!
– Az a régi olyan sok ideig létezett, hogy az sem biztos, mikor alakult, csak az, hogy egy Sith nevű faj uralma után.
– Sith. Milyen fura szó! Valahogy túl rövid. Van ilyen faj a galaxisban?
Asliww a fejét rázta.
– Kipusztultak, régen.
– Inkább igyál, és ne pofázz!

Csak pofázik tovább arról, hogy milyen érdekes ennek a krónikának az első mondája... először úgy értettem, hogy előszava. Felvilágosít, hogy nem, az első monda! Szinte udvarolva elemzi, akár egy szerelmes ifjú a szíve választottjának! Igaz, az itteni csajok kiröhögnék, ha ilyen stílusban próbálná felszedni bármelyiküket. Úgy áradozik róla, mintha a galaxis irodalmi műremeke lenne! Egy nyavalyás első monda! A mondák különben se igazak, csak a szádba akarnak rágni egy szuper bölcseletet, amit valami önjelölt igazmondó ötlött ki. Most éppen azt mondja, hogy ebben az irományban valami Jedi lovagok vagy kicsodák őrködnek az igazság felett! Na hiszen! Még hogy lovagok! Zsoldosok lehettek inkább! Az igazság mindig tetszőleges, attól függ, honnan nézed, és mi az érdeked!

- A Régi Köztársaságról szól! - mondja.
Nyilván ékesszóló arcot vágok.
– Hagyd már a múltat, élvezzük a jelent!

Rám se hederít.

– A Szenátus bölcs uralma és Jedi lovagok oltalmazta Köztársaság virágzott és gyarapodott... – Úgy, ezek szerint az volt a tökéletes rendszer! De miért tűnt el, he?
Komor arccal néz rám.
– A hatalmat akaró akarnokok, és valami kereskedelmi szövetségek közösen buktatták meg... a nagyra vágyó Palpatine szenátort támogatva...
Félbeszakítom.
– Palpatine? Az meg ki?
– A császár igazi neve.
Mélyen beszívom a kricsmi gyanús szagokkal teli levegőjét.
– Micsoda, ez a te krónikád összeesküvőnek tartja a volt uralkodót? Akkor azt a nyálas vitatkozgatók írták! Ne higgy nekik! Már sokszor elmondtam neked, hogy akik mindent és mindenkit fel akarnak szabadítani, azok bolondok! A galaxisban mindenki másmilyen. Ezt a sokszínűséget össze kell fogni egyetlen vezérgondolat mentén, különben káoszba torkollik az egész... most is ez van, nem?
– Ez az Új Rend története, a Birodalomé...
– Hallottam róla, apám sokat mesélt erről. Azt mondta, soha nem éltünk olyan jól, mint abban az időben. Megszűnt a bizonytalanság, nyugi volt. Hagy dicsekedjek neked el valamivel: egyszer fogadta a Császár! Személyesen!
– Te erre büszke vagy?
– Naná! – A lázadók szövetsége...
Ingerülten felhorkanok.
– Hol vannak már azok! A Köztársaságban ismét a nagyotmondó ripacsok az urak!

Kifakadásomra válaszul idézni kezdi azt a könyvet, úgy látszik, illegálisan letöltötte.

– „Az újabb gyalázatos gaztettek hírére azonban néhány bolygórendszer fellázadt. Az Új Rend ellenségének nyilvánították maguk, és megkezdték hatalmas harcukat a Régi Köztársaság visszaállításáért.”
Sóhajtok.
– Szóval elloptad azt a könyvet! Bravó! A becsületes kereskedő mintapéldánya vagy! És ez az idézet! Csodálatos! Szinte költői! Megtudhatnám, ez alatt mit értenek? Mármint a „gyalázatos gaztettek” alatt?
A barátom sértődött arcot vág.
– Nem loptam el! Csak az első monda részletét töltöttem le! Az ingyenes! Odáig pedig meg nem jutottam el, közben én is visszalőttem!
Bólintok. Még szerencse, mert másképp egyedül kellett volna fedeznem a visszavonulásunkat. – Látod, barátom, ez az! Én azt nem tartanám „gyalázatos gaztettek” sorozatának, amikor egy adott térségben megteremtik a RENDET a káosz helyén, és ezt fenntartják például erős járőrözéssel. Az, hogy mindenféle kalózok, és egyéb illegális csoportok akadályoztatva vannak, ez szerintem nem ok a lázadásra, ellenkezőleg, növeli a komfortérzetemet!
– De ez a Palpatine pont azzal kerül az elnöki székbe, hogy megígérte: egyesíti a széthúzó világokat, aztán a talpnyalói suttogásától megsüketülve nem érdekelte többé a dolog!
– Hahaha! Barátocskám, ha maradt volna a káosz, a te rebelliseid nem lázadtak volna fel, hiszen maradt volna minden a régiben, és élik a világuk! Ehelyett rend és fegyelem következett, ami nem tetszett ezeknek az élőlényeknek, akikkel, látom, már szimpatizálsz, és ezért szervezkedtek. Ha a Császár Őfennsége csak a talpnyalóit ajnározta volna, az Új Rend gyorsan véget ér! De hát nem így volt, ugye? A te lázadóidnak sok évébe tellett, mire egyáltalán eredmény értek el. Nem vitatom, megharcoltak a maguk igazáért… „s fejüket babér koszorúzza a feledésben”

… Ironizálok gonoszul, hagy lássa, én is vagyok olyan művelt, mint ő. Elhatározom, hogy véget vetek ennek a szócséplésnek, ezért ellentmondást nem tűrően folytatom.

– Továbbmegyek, mert az Új Köztársaság, amiben most van szerencsénk éldegélni, sem tűrte meg a neki a győzelmet szállító szövetséget, ha emlékszel a közelmúlt történelmére. Visszatért a régi korrupt káosz, miközben a te hőseid valahol egy bolygócskán tengődnek a szenátus elnéző pillantásainak kereszttüzében, és mindenféle akciókkal próbálják igazolni a létüket. A legutóbbi utunkon hallottam erről szenátorokat beszélni. Nincs túl hízelgő véleményük róluk, pedig nekik köszönhetik a hatalmukat! De hát a hálás politikus nem létező kategória!

Asliww válaszolni akar, de a helyiségben szokatlan mozgolódás támad. Mindenki egy helyre figyel, többen közelebb húzódnak, mint gyorsan kitalálom, a hírközlőhöz, ahol valamit éppen bejelentenek. Fölállok és én is odaballagok. Csak a végét kapom el, de ez is elég. Rendelek még két italt, és visszamegyek az asztalunkhoz.

– Felejtsd el azt a krónikát! - mondom a cimborámnak.

Rázza a fejét, majd leesik. Az agyára ment az a könyv!

– Nem, sőt, ha legközelebb arra járunk, remélem, nyugodtabb körülmények közt, újra beleolvasok, és meg is veszem az egészet! A Whill krónika nekem megér…
– Aligha! Most hallottam, hogy a szenátus a világával megsemmisült! A könyvtárad helyén egy kozmikus törmelékmező van.
– Mi történt?
– Gőzöm sincs, de semmi jó!

A barátom bamba, hitetlen arccal mered maga elé, és motyog valamit. Alig hallom.

– Biztos van még belőle másolat! Biztosan van! - Kis idő múlva feleszmélve hozzám fordul. – Most mit csinálunk?
Felemelem az ibrikemet.
– Ugyanazt, mint mindenki más: iszunk!



Másik idő, másik galaktika


A mesebeli Régi Köztársaság hatalmasabb volt, mint az idő, mint a távolság. Fölösleges tehát arról beszélni, hogy hol volt, vagy miből lett, elég annyit tudni, hogy az volt a Köztársaság. Valaha a Szenátus bölcs uralma és a Jedi lovagok oltalma alatt a Köztársaság virágzott és gyarapodott. De amint máskor is gyakran megesik, ha a gazdagság és a hatalom túllép egy bizonyos küszöböt, s dicsőségesből félelmetesbe csap át, most is megjelentek a színen a sötét erők, amelyeknek a gonoszsága csak a mohóságukkal vetekszik. Tündöklése tetőfokán a Köztársaságot is utolérte végzete. Akár a leghatalmasabb faóriás, mely képes szembeszegülni bármilyen külső támadással, a Köztársaság is belülről kezdett rothadni, noha az emésztő kór kívülről láthatatlan maradt.

A kormány néhány örökké nyughatatlan és hatalomra éhes tagjának, valamint a tekintélyes kereskedelmi szervezeteknek a támogatásával a nagyravágyó Palpatine szenátor ragadta magához a hatalmat: sikerült magát megválasztatnia a Köztársaság elnökének. Megígérte, hogy újra egyesíti a széthúzó népet, s visszaállítja a Köztársaság régi dicsőségét. Amint azután biztosan ült az elnöki székben, kikiáltatta magát császárnak, s nem érdekelték többé a nép bajai. Nem sok idő kellett hozzá, s éppen az általa magas pozícióba ültetett tanácsadók és talpnyalók nőttek a fejére, és az igazságtalanságok ellen háborgó nép hangja nem jutott el a fülébe. Miután csalással és árulással sikerült kipusztítaniuk a Jedi lovagokat, akik ebben a galaktikában az igazság védelmezői voltak, a császári kormányzók és hivatalnokok hozzáfoghattak, hogy megszervezzék rémuralmukat a galaktika csüggedt világai fölött. Számtalan kis zsarnok használta fel a császári katonaságot, és az egyre jobban elszigetelődő császár nevét arra, hogy saját személyes ambíciói előtt egyengesse az utat.

Az újabb gyalázatos gaztettek hírére azonban néhány bolygórendszer fellázadt. Az Új Rend ellenségének nyilvánították magukat, és megkezdték hatalmas harcukat a Régi Köztársaság visszaállításáért. Kezdettől fogva nyomasztó hátrányban voltak azokkal a rendszerekkel szemben, amelyeket a császárnak sikerült igája alá hajtania. Azokban az első, sötét időkben szinte bizonyosnak látszott, hogy az ellenállás fennen ragyogó lángját elfojtják, még mielőtt az új igazság fénye bevilágíthatná az elnyomott és meggyötört népek galaktikáját...

„A Whill Krónika” Első Mondájából


„A lehető legrosszabb helyen, a lehető legrosszabbkor éltek. Nem csoda, ha hőssé lettek”

Leia Organa, Alderaan szenátora



Forrás: STAR WARS előszó 1977.