Kígyóvonal XXXII.

Szépirodalom / Novellák (725 katt) kisjankó
  2016.07.24.

Kálmán nem látta értelmét a folytatásnak. Szedték-vették a holmijukat, és nem éppen nyugodt lélekkel elmentek haza.

Éppen csak beléptek a lakásba, szólt a telefon. Sára hívta őket. Könnyek áztatták a hangját.

- Péter betegsége erősen fenyegető. A tünetek azt jelzik, hogy ismét kórházi kezelésre van szüksége. A lányaink várnak. Holnap indulunk Pestre.
- Elkeserítő a hír, kedves Sára. Sajnálom, hogy így van.

A beszélgetés súlya arra kényszerítette Kálmánt, hogy egy kicsit pihenjen. Belehuppant székébe, s azon gondolkozott:

- Hogyan tovább?

Délután nyugtató sétára indult. Az erekfői utcák nem nagyon szórakoztatták; szemetesek, rendetlenek voltak. A domboldalon kialakított parkot néhányszor körbejárta, s mikor hazafelé indult, akkor ugrott be neki a megoldás. Eszébe jutott, hogy mikor Sarmadombon tanított, magyar szakos kolléganőjével példaszerűen együtt tudott dolgozni. Csakhogy néhány év után onnan visszacsábította székely hazája. Most úgy gondolta, hogy felveszi vele a kapcsolatot.

Hazament, és levelet írt neki.

Kedves Melánia!

Tudod, hogy az írogatás mindig érdekelt. Műkedvelő maradtam, de néhány elismerő, értékelő megjegyzés bátorított: írtam verset is, meg prózát is. Most egy élettörténet készül, s arra gondoltam: elküldöm neked folytatásokban. Talán hasznára lehet a regénynek a te véleményed. Ha elfogadod, csak annyit írj: Igen! S én máris kezdem küldeni a folytatásokat.

Mindig szerette a humort. Válasza ennyi volt: IGEN!

Nemcsak az őszi idő, de az emberek hangulata is egyre morcosabb lett. Egymást is elkerülték, mert nem lehetett tudni, hogy ki kivel beszél. Mindenki félt mindenkitől. Nézték a televíziót, hallgatták a rádiót. Fojtott hangú, sötét jövendöléseket lehetett hallani. És a tűzhányó kitört. A lángoló vörös láva mind nagyobb területet borított be. Az éjszaka folyamán arról is beszéltek, hogy a katonaság próbálja megállítani a terjedését, és hogy a küzdelemnek már emberi áldozata is van. De reggel, az addig szokásos nagygyűlésen megjelent a haza leghűségesebb fia: A Nagyhatalom. Azt hitte, hogy ígéreteivel meg tudja szelídíteni a felajzott idegeket, s megakadályozhatja a forradalmi veszélyt. Nem tudta elhinni, hogy annak már ő a célpontja, s azt már nem lehetett megállítani. Végül a menekülést választotta. Az utakat azonban jól elzárták, és feltartóztatták a menekülő, tudós házaspárt. Nagy sietséggel bíróság alakult, amely halálra ítélte a haza két eminens polgárát. Az ítéletet ugyanolyan rohanással hajtották végre.

Ez alatt mindenütt az országban forradalmi tanácsok alakultak. Döntöttek olyan kérdésekről, melyeknek kivívásáért a felkelők saját életüket is kockára tették. Erekfőn fegyveres harcokra nem került sor, de a katonaság ott is készenlétben állt. Feszültség borzolta a hangulatot. A Forradalmi Tanácsok olyan határozatokat fogadtak el, melyekben az új, forradalmi szellem fogalmazódott meg. Az a harci szellem tartotta össze az ország népét. Egymásra találtak az addig nélkülöző, szenvedő kisemberek. Annak az éjszakának az emléke sokáig élt benne. Most is úgy emeli magasba a pezsgős üveget, mint akkor Auricaval és Viorellel. Szabadoknak érezték magukat. Boldogak voltak. A másképpen gondolkodók abban a bizonytalan, zavaros helyzetben halásztak. Akiket azelőtt hazafiatlansággal vádoltak, azokat követték, hogy lássák, mit vállalnak magukra akkor, ha alkalmuk adódik elképzelésük megvalósítására. Smaranda kolléganője soha nem járt náluk, de akkor meglátogatta őket. Kálmánt kereste, de éppen nem volt otthon. Rózsának mondta el, hogy milyen ügyben jár.

- Szeretnék találkozni Egress úrral. Hátha neki vannak olyan ismerősei, kapcsolatai, akik segíteni tudnának, hogy bejussunk a száműzött Forradalmárhoz itt a végeken.

Rózsa nem tudott, és nem is akart mondani neki semmit. De hát Kálmánnak semmilyen gyanús kapcsolatai nem voltak. Mikor hazaérkezett, és Rózsa elmondta neki, hogy mi történt, amíg nem volt otthon, együtt latolgatták: mi lett volna, ha bebizonyosodik, hogy vannak „olyan ismerősei”?

Forradalmár központi személyisége volt a felszabadító harcoknak. A száműzetéssel sem tudták megakadályozni további harcos kiállását. Az iskolában éppen vakációs hangulat volt. Bejártak az iskolába, ahol csak arról beszéltek, milyen eredményei lesznek a megmozdulásnak. Leginkább az borzolta a kedélyeket, hogy mi következik, ha tényleg nyilvánosságra hozzák a besúgók listáját? A titkárságon gyűltek össze, és találgatták, hogy náluk kik lesznek azok, akik beszámolóikkal támogatták az önkényuralmat. Ott volt velük Kálmán szabadelvű barátja, aki akkor az iskola aligazgatója volt. Ő nyugtatgatta Kálmánt.

- Emilescu barátom, nekem nincs szükségem semmilyen listára. Nagyon jól láttam, mikor ki jött be hozzánk, az iskolába, és nem engem keresett, hanem hozzátok, hozzád az igazgatói irodába ment, és érdeklődött talán éppen rólam, a csillagos irredentáról.

Látszott rajta, hogy gondolkodik:

- Vajon mit tehetne, mi lenne a legokosabb abban a helyzetben? Az, hogy hallgat, és nem bonyolítja tovább a helyzetet! – zárta le véglegesen a tárgyalást.

A forradalmi megmozdulás konkrét eredményeket hozott Erekfőn. Első és fontos lépés volt, hogy megalakult a magyarok politikai érdekképviselete. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége. Akik jól tudtak tolakodni, bekerültek a vezetőszervekbe. Az nagyon érthető volt, hogy Forradalmár a szervezet élén dolgozott tovább.

Előző oldal kisjankó