Sápványai Ödön pálinkázik
Egy esős tavaszi csütörtökön Sápványai Ödönnek nehéz napja volt. Munkahelyén, a Sárszegladány Zrt. központi telephelyén megjelentek a Jeb Kft. rohamosztagosai, és mindenféle dolgot kérdeztek tőle. Mivel a Jeb fontos partnernek számított, ezért Ödön igyekezett kielégítő válaszokat adni a rohamosztagosoknak, de a véget nem érő kérdezgetés eredményeképpen a nap végére teljesen kifáradt. Hazafelé menvén súlyos fejgörcs gyötörte, és ezt valahogyan csillapítania kellett.
Miután hazaért Kossuth utcai házába, Sápványai leemelt a spájzban található polcról egy üveg jóféle pálinkát. Ezt még tavaly nyáron kapta a fizikusoktól, amikor is egy számítógépes grafikával kapcsolatos problémában segített nekik. Bár az üvegen található felirat, a „Portorico 60” rumra utalt, a tartalom mégis finom házipálinka volt. Kitöltött fél decit egy kis pohárba, és lassan kortyolgatni kezdte. Úgy gondolta, hogy kezdetnek ez is megteszi.
Az elfogyasztott ital hatására Ödön lassan lazulni kezdett, és közben eszébe jutott, hogy a hűtőszekrényben van még egy kis üveg birspálinka, amit jó barátjától, Krityó Bélától kapott még az ősszel. Történt ugyanis, hogy Sápványai kiskertjében a tavalyi évben annyi birsalma termett, hogy már nem tudott vele mit kezdeni. A birsalmakompót bár finom, de előbb-utóbb úgyis megunja az ember. Viszont azt sem szerette volna, ha a birsalma az egerek martalékává válik, ezért megkereste régi ismerősét, a már említett Bélát, aki hobbiból pálinkafőzéssel is foglalkozott. Egy napos délutánon autóba ültek, kimentek együtt a kiskertbe, és lerázták a fáról a birsalmát. A gyümölcsöt a kocsi csomagtartójába pakolták, majd elindultak hazafelé. A bepakolt, némileg már erjedt gyümölcstől masszív cefreszag terjengett a kocsiban, de ez nem zavarta hőseinket, hiszen szemük előtt a közeljövőben megfőzendő pálinka képe lebegett. A nemes főzet hamarosan el is készült, és Krityó Béla – hálából a leszedett birsalmáért – át is adott egy üveggel Sápványai Ödönnek.
Ödön ezt a páleszt is megkóstolta, körülbelül egy deciliternyi csúszott le a torkán. Ezután már szebb színekben látta a világot, nem zavarta már annyira az előtte álló pénteki nap, amikor a Jeb emberei folytatni fogják állhatatos faggatózásukat. Sőt, az is megfordult a fejében, hogy a káoszelmélet szerint egy lepke szárnycsapkodása akár tornádót is okozhat, így az összetett rendszerek instabil aperiodikus viselkedése talán azt is okozhatja, hogy a jebesek másnap békén hagyják, és mást fognak szekálni a kérdéseikkel. Hiszen a történelem is aperiodikus. Meg talán a Jóisten is lenéz néha nyájára, és ád buzgó híveinek egy-egy jó napot.
Ödön gyorsan ledöntötte még az utolsó felest, és elment aludni. Várta a következő nap, a többváltozós függvények, a kettős integrálok, és persze a közönséges elsőrendű differenciálegyenletek.
