Elmúlt háborúk - ciklus (I. rész)
Szépirodalom / Versek (1017 katt)
|
Koi
|
|
2017.02.10. |
Blitzkrieg (képvers)
Fölverődő
Szürke, kolerás szutyokba süllyedő,
Káromkodó gránátos,
Ócska földútra fölvergődő Wehrmacht-páncélos
Moszkva ellen Zörgő, zötykölődő, Menetelő
vonuló, hadoszlop…
Szovjetországban sárbafulladó, elakadó villámháború!
Elmúlt háborúk
Szívem még feldübörög,
Lelkem erődítve les,
Agyam félve sündörög
Fényes csontbunkerében.
Képzeletem kalimpál:
Szól egy ágyú dörögve,
Szétrobbant egy kalyibát,
S mindent kilő belőle.
Fényes huszár csattogva,
Cseppet sem megrettenve
Indul meg a rohamra,
S hazatér még győztesen.
Kegyetlen sólymok, sasok
Géppuskázva zúgnak el;
Zengnek az acélpartok,
Acéltojást dobnak le,
S napalmlángra gyúl az ég…
A lelkem is fellobban,
S két szememben ég a fény:
Rab vagyok eme korban.
36/37
Zörög a biciklilánc,
Kezdődik a haláltánc,
Halotti tor csehszlovák
Államösszeomlásnál.
Kárpátalján lövöldnek:
Három tank mennydörögve
Ront a biciklisekre,
S civil kocsi zörögve
Ágyút vontat sebtiben.
Tank-kergetni jöttek fel,
S gyalogság védelmére
feldörren a Krupp-löveg.
Kilövik az egyiket,
többi félve elszelel.
Örvendnek a tüzérek,
pedig most embert öltek…
87
Ásatag, lógólábú,
Sirályszárnyú madár zúg
Fent az égen sütkérezve,
Napozva a kékben…
Ólmos hasán szörnyű tojás,
Acélmadár süvöltve száll:
Zuhan rá a célpontra,
Támad a Stuka-század…
87G
Vigyorog a Halál:
Az ágyús vasmadár.
Füstcsíkot húz, veszett,
ordít lövész rekedt,
borszagú hanggal:
TELITALÁLAT!
109
Száll egy szép sárgaorrú gép
Lengyelország felhős egén.
Géppuskája felkerepel…
Első Messerschmidt-győzelem…
Száll a győzelmi jeles gép
Franciahon kéklő egén.
Gépágyúi mennydörögnek…
Kaszálja az ellenséget…
Száll a gép, egy Stukát kísér
Anglia füstölgő egén.
Alant egy Bofors feldörren…
A levegőben robbant fel…
Első világégés (két kép)
Háromszáz-
öt milliméteres mozsár
köpi nehéz gránátját.
Mennydörgés és földrengés:
lövészárkot szaggat szét;
ha telibe talál
a megvadult Halál.
Schwarzlose:
Felropognak a géppuskák,
Megáll a támadóhullám,
Szerteszórják a halált,
megfutnak a katonák,
s megvadulva kaszál
a fertelmes Halál.
Vitorlázógép
Vihederként zúg a lég,
Peng a drót, a menetszél
Tép az ablakbetétbe;
S mégis némán száll a gép.
Nincsen motor, mi zúgjon,
Ezen gépen sosem volt,
S most süllyedünk pokolra:
Bátrak vagyunk? Azok hát!
Poklos egy lakodalom,
Landolásnál mi vagyon:
Emberbe dől a bicska,
S feldörrennek a puskák.
Most azonban még siklunk,
Levegőben fent lógunk:
Mint ostor végén a bojt,
Marhák hátára csapó.
Vagy mint vércse, vérmesen
Leselkedve egérre
Szitálunk az égbolton,
S tálként polcról lehulló,
Zsákmányára rárabló
Harcos a vitorlázó.
Ilyenek vagyunk mi mind,
Gépenként három plusz tíz,
Ily legények vagyunk mind.
Nem kell minket félteni,
S mégis, ha golyót kapok,
Fizet a biztosító!
„Ne féljünk a Haláltól”,
Tizedesünk mondta vót,
S mikor aknára hajtott,
Szállt a Mennybe azonmód!
S mégis, ha zúgunk alá,
Retteg az egész brigád,
Nem magunkra, családra
Gondolunk, hogyan bírják.
S mégis, míg zúgunk alá,
Egyedül küzd pilótánk,
S nem segíthetünk rajta!
Ha nem lenne, meghalnánk!
Sújtólégként zúg az ég,
Peng egy drót gitárhúrként,
Mint néma viharfelleg,
Száll egy vitorlázógép…