Szerelmi vallomás
Szépirodalom / Versek (1421 katt) | Kristálysólyom |
2015.01.15. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/1 számában.
Suta kis érzelmeidet
nem tudod hova tenni?
Pár reszkető orrcimpa,
Könnyektől koszos szemlencse,
csapágyas légzés, bizonytalan,
szerencse, hogy még működik
a biológia.
Neked matek, neki szövegértés,
pad alatt átadott, téves levél-címzés
miatt elsikkadt szavak.
Ha megölnek, se tudod kibogozni,
küzdesz, nem hagyod magad,
pajzsod a lélek, a zene
- nem merülhetsz el benne -,
mert abban lappang az igazi veszély:
fuldokolsz, de vedd le a maszkot,
ne beszélj,
mert mire elmondhatod,
- elfogy a levegő! -
te meg öntudatlan,
parton heverő testedet
vonszolod valakihez, aki csak
messzebb sétál;
el tőled.
Üvöltesz, hogy várjon,
pedig neked már lőttek,
mondd, mi értelme vergődni
Csalóka habok halmán?
Tévhit visz csak tovább,
nincsen ima, nincsen oltár,
hogy meghallgatnának;
szíved a templomod,
Mégsem tudod letenni sehol
pszicho-lomod,
Elengeded és elvész
valahol a térben,
és csak akkor tudod,
hogy már végleg véged:
E szerelmet nem anyád,
nem Ő,
hanem Te kérted.
Előző oldal | Kristálysólyom |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |