VÍzcseppek 27/22 (2006)
„Egész biztos, hogy boszorkány!” - elmélkedett magában Vándor. - „Hacsak nem egy valódi, igazi FÖLDRESZÁLLT angyal.”
A boszorkányangyallal odament ezekhez az emberekhez, és párbeszédbe elegyedett velük. Míg a lány elmeséltette velük, hogy hogyan jutottak idáig, és nyugtatgatta, bátorította őket, a férfi mindenkit megállított az utcán, hogy ezt az angyalt látniuk kell. Mindenkit a megismerkedésük történetével kábított, nagy hatással, mert Eszter valóban fényleni kezdett, ez egyre nyilvánvalóbban lácott, ahogy lebukott a nap, és feketedett az égbolt.
Valahogy eljut a híre egy helyi televízió szerkesztői irodájába is. Egy riporterhölgy és egy kameraman azonnal elindult a helyszínre, ahol utoljára látták.
Onnan az emberek lépéseinek iránya és a fülük vezérelte őket.
A felvétel teljesen mexelidítette a goromba főszerkesztőt, és utasítást adott, hogy óránként adják le, mint reklámspotot, de addig is próbáljanak új leadandó anyagot hozni. Közben, a felvétel hatásaként, azonnal telefonálgatni kezdett, hogy megemelhesse az emberek bérét. A lányról készült riportra hivatkozott, és akinél elintézte, hogy lássa az aktuális vetítést, azt mind megnyerte.
A kedves boszorkány „feloszlatta” a tömeget. A városi ember arra lett figyelmes, hogy nincs mitől félni, mert a legnagyobb huligánok (akik látták és hallották Esztert) is jó kedélyűek, előzékenyekké váltak. Egymásnak meséltek valami, éjszaka fénylő lányról. Tulajdonképpen nem ő segít az embereken - vélekedtek az okosabbak, és helyesen - az embereket rábírja valahogy, hogy segítsenek egymáson. Senki nem látott nála pénzt, vagy bármit, mindenki, akinek jobb lett a sora, az a másik ember kedvességének köszönhető.
Egy katolikus egyház vele akarta bizonyítani véglegesen és minden kétséget kizáróan isten létezését, meg valami „biblia” nevű könyv hitelességét, és azt mondta, hogy a hitetlenek miatt volt minden baj a világban, a háborúk, az éhínség, a szolgakereskedelem, a prostitúció, de majd most, ha újra mindenkit „megjavítanak”, sokkal jobb világ lesz, mert az új Megváltó segít rajtuk.
- Engem nem küldött semmilyen felsőbb hatalom. Biztosra vehetik. Én csak beszélgetek az emberekkel. Nézzék, mitől van ennek a hajléktalannak új, meleg kabátja? Nem én adtam neki. Egy ruhatáras nő adta rá, akivel nemrég beszélgettem. Én meg csak önmagam adom.
Ez megnyugtató volt mindenki számára, mexűntek a kétkedések, és inkább azzal foglalkoztak, amivel kell: EGYMÁSSAL.
