Éjfélkor a kocsmában
Egymagamban üldögélve,
kocsmárosnővel beszélgetve,
azon gondolkodám...
Hogy vajon miért hagyott el a babám.
Kit egykoron annyira szerettem,
most mégis egy-két feles után oly könnyen feledtem,
később megérkeztek a cimboráim,
kik megérthetik bánatos gondolataim.
Kikkel oly jókat sörözök,
ezek aztán a boldogító örömök,
pár pohár kiürítése után...
Földről állok fel sután.
Barátaim szájukat tátván,
Néznek rám kissé furcsán,
hogy miért estem ennyire szét,
biztosan egy lány miatt ismét.
Hajnaltájt haza tántorgok,
remélem, hogy nem a híd alatt alszok.