Gondolatok a temetőből
Nézem a jéghideg sírokat,
Nagyon nyugodtak.
Mi lenne, ha testem belezuhanna?
S soha többé ki nem jutna?
Köd száll a sírok alá,
Női sikoly hallatszik a falakon át.
Sötét minden kripta ház,
Kísértés és félelem, ami itt vár.
Gondolatok a temetőből: vág, vérző agyat őröl.
Ki kell szabadulj az örökből! Nincs több börtön!
Gondolok: esnék a sírba,
Borzongok: sötét az oldal.
Mocorgok: mikor ugorjak?
Végre hajtok: irány a sötét oldal.
Énemmel vagyok az éj alatt,
Meg nem nyugodhat.
Elvégre ez itt a sötét oldal,
Soha többé ki nem jutva.
Furcsa jelek égnek a falon,
Kőmárvány és földhalom.
A földön egy-egy csont,
Száradt vér a padlón.
Gondolatok a temetőből: vág, vérző agyat őröl.
Ki kell szabadulj az örökből! Nincs több börtön!
Gondolok: esnék a sírba,
Borzongok: sötét az oldal.
Mocorgok: mikor ugorjak?
Végre hajtok: irány a sötét oldal.