A Szíriusz Scifi Napokon jártunk

Külvilág / Lidércfény (992 katt) Lidércfény HQ
  2010.09.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/7 számában.

Valamikor tavasszal keresett fel bennünket a Szíriusz Kulturális Egyesület elnöke, Szabó Zsolt azzal, hogy szeretné, ha részt vennénk az általuk rendezett Szíriusz Scifi Napokon. Örömmel vettük a felkérést, és némi levelezés után nekiláttunk a készülődésnek, majd a rendezvény másnapján, július 17-én, szombaton, 10:30 körül meg is érkeztünk.

Önbecsülés-növelés

A helyszínt könnyedén megtaláltuk a járdára fújt, nyíllal ellátott feliratokat követve, s a rendezvénynek helyet adó kollégiumban is gyorsan eligazodtunk. Megérkezésünk után pár perccel már el is kezdtük berendezni a standunkat, két automata között. A stand két asztalból és négy székből állott, ám a székek számát a későbbiek során az érdeklődők miatt megnöveltük. Még „be sem laktuk” a helyünket – tán csak a molinó lógott az asztalok előtt, meg az AKF-eket kezdtük kipakolni –, máris több érdeklődő és ismerős érkezett hozzánk. Az elsők között volt a srégan szemben lévő Tuan standjától maga a kiadóvezető, Mórocz Tibor, akit főleg Kapitány tájékoztatott arról, kik is vagyunk mi. A tájékoztató hamarosan egyfajta kellemes beszélgetésbe fordult, így lehetséges hogy a jövőben az AKF hasábjain rendre feltűnnek majd a Tuan által kiadott könyvek ismertetői.

Közben a Karcolatos Ndy is üdvözölt bennünket, akivel szintén váltottunk pár szót, s a nap folyamán még többször összefutottunk. Mire elkészültünk a standdal, már jó néhány érdeklődőt tudhattunk magunk mögött, akik rendre vittek is a kirakott AKF-ekből. Aztán egyszer csak megérkezett Maggoth, akivel jól elbeszélgettünk, s ő is „bezsákolt” azon számokból, amelyek nem voltak meg neki. Később befutott még Craz, Tim Shaw és Kojer Attila is az ismerősök, alkotók, díjazottak közül. Összességében elmondható, hogy a megérkezésünktől az előadásunk végéig nagy volt nálunk is a jövés-menés.

Természetesen mi is körbenéztünk, meglátogattuk a különböző standokat (Galaktika, Tuan, Avana, Gólem Művek, anime stand és rengeteg játékasztal), ámultunk, bámultunk, s megállapítottuk, hogy megint karcsú a pénztárcánk ahhoz, hogy minden érdekességet beszerezzünk.

Előadások, díjátadó

A délelőtt maradék része és a kora délután gyorsan elröpült, így a pörgéstől némileg zúgó fejjel ültünk be kettőkor a Karcolatos előadásra. Röviden szólva: lazára vették. :-) Ndy egy pillanatra sem tette le a jobb kezében szorongatott sörösdobozt, viszont becsületére legyen mondva, inni nem ivott belőle. Hosszabban taglalva: a látszat ellenére nagyon is komoly témáról volt szó, hiszen az első antológiájukkal kapcsolatos tapasztalataikat és a második terveit osztották meg az érdeklődőkkel. Ez szült is egy kisebb, ám annál hasznosabb vitát.

Egy rövidebb szünet után mi következtünk. Az előadásunk előtt átadtuk az V. pályázatunk díjait a megjelent helyezetteknek. Mivel az ilyen díjátadók terén meglehetősen tapasztalatlanok vagyunk, ezért paráztunk kicsit tőle, de így utólag úgy érezzük, hogy nem is sikerült rosszul. Időnként a sok fényképész miatt már-már hálivúdban éreztük magunkat. :-)

Ezt követően belekezdtünk a mi előadásunkba, amelynek első részében egy videót vetítettünk le, melyben látványosan összefoglaltuk a Lidércfény előzményeit s eddigi történetét. A továbbiakban Homoergaster és én (Jimmy) adtuk elő mondókánkat, igyekezve a rendezvényhez illő témákat elővenni. Beszéltünk arról, hogy jelenleg mivel foglalkozunk a Lidércfény Író Körben, megemlítettük az osztott világunkat (shared world), amelyből több novella már megjelent az Új Galaxis 3. számában. Kicsit dicsekedtünk is, hogy a Lidércfény meghívást kapott az idei HungaroCon-ra, ahol a tervek szerint nem csak beszélget majd velünk a főszervező, de ha minden jól megy, mi is mikrofonvégre kaphatjuk Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst.

Becsületmentés(?)

Alig ocsúdtunk fel az előadásunk után, s szedtük össze magunkat standunk vélt biztonságában, amikor az egyik szervező azzal a kérdéssel jött oda hozzánk, hogy érdekel-e bennünket Fazekas Attila előadása. Először értetlenül néztünk, nem fogtuk fel, hogy miért kell Magyarország legnagyobb képregényrajzolójának előadására lasszóval fogni a közönséget. Bizton s álszerénység nélkül állíthatjuk: a Lidércfény mentette meg a helyzetet. Kis csapatunkon kívül ugyanis egy rendező és egy ifjú hölgy hallgatta Fazekas Attilát a Lidércfény standjánál.

A mester, látva a csekély létszámot azt mondta, hogy akkor előadás helyett legyen ez inkább egy kötetlen kerekasztal beszélgetés. Így is történt, s főleg Homoergaster kérdezgette lelkesen a mestert, kezdve rögtön azzal, hogy vajon mikor is lesz már végre Jedi visszatér retró képregény. Az alaphang megütése után kellemesen eltársalogtunk jó egy óra hosszát, melynek során fény derült az ormányos Wampa-jéglény rejtélyére is. Ezt azonban egyelőre még nem áruljuk el :-) A beszélgetés végén megköszöntük Fazekas Attilának a kellemesen eltöltött időt, sőt Kapitány vásárolt egy „Támadás a Föld ellen” újrakiadást, melyet a mester dedikált is neki. Homoergasternek külön örömet okozott, hogy Fazekas Attila tőle kért segítséget, ugyanis az egyik most készülő képregényéhez keresett egy forrásanyagot, mégpedig egy régi szovjet SF-et, ami neki nincs, Homoergasternek viszont megvan, így a kérdéses oldalakat e-mailben el tudjuk neki juttatni.

Elkészülődés

Ezután számunkra véget ért a rendezvény, így összekészülődtünk – elpakoltuk az alig 10 darab maradék AKF-et, a papírzászlócskáinkat, a molinónkat s egyéb dekorációinkat –, ám még eközben is tudtunk időt szakítani az érdeklődőkre, s néhány rendezővel, illetve Crazzal is tudtunk még pár szót váltani. Természetesen elköszöntünk a szervezőktől is, akiknek megköszöntük a lehetőséget, hogy ott lehettünk, s néhány szóban értékeltük a szombati napot.

Oda és vissza, avagy a Lidércfény kalandjai a MÁV-val

Kis csapatunk szokás szerint kötöttpályás tömegközlekedési eszközön – azaz vasúton – indult el hajnalban a rendezvényre. Odafelé csak az Árpád-hídi metrómegállóból feljövet adódott némi probléma, valószínűleg elnéztük a feljárót, és a villamosmegálló helyett buszmegállók sorát találtuk. Ám rájöttünk a turpisságra, amikor egy járdasziget mellett megláttuk az érkező villanyost :-) Innentől kezdve a hazaindulásig nem volt semmi gond.

A Nyugati aluljárójában (és fent az állomáson is) megnéztük a hazafelé induló vonatokat, és fel is szálltunk a kiírás szerinti járatra, Kiskunfélegyháza felé, hogy megússzuk egy átszállással. Ám, mint az a kalauz tájékoztatásából kiderült – még jó, hogy rákérdeztünk –, a kiírásban szereplő csatlakozás legjobb tudomása szerint már nem jár, így azt javasolta, szálljunk le Cegléden, ahonnan biztos, hogy megy tovább Szolnok-Szentes irányba vonat. Ment is, azzal nem volt gond, bár késett 5-6 percet, mivel bevárta az érkező szerelvényt. Az időt addig is hasznosan töltöttük, hiszen megcsodáltunk egy óriási, legalább 200 éves platánfát, valamint az állomáson található II. világháborús emlékművet. Szolnokra érve már teljes volt a káosz. A megszokott 1-es vágány helyett a „senkisetudjahanyadik”, jobban mondva „majdahovámegérkezik” vágányról utazhattunk volna tovább. Azonban valami oknál fogva a kiírt induláshoz képest cirka 35 perccel később szállhattunk csak fel egy magányos, már kívülről sem bizalomgerjesztő motorvagonra. A járókeretes nénikéket megszégyenítő sebességgel robogtunk ki az állomásról, s még hosszú percekig ugyanebben a tempóban haladtunk. Aztán egyszer csak elértük a nagyjából normál utazósebességet, ám ekkor viszont irtózatos bűz tört elő valahonnan. Később lassítottunk, a bűz megszűnt, majd gyorsítottunk, s ismét előjött. Ezen elgondolkodtunk, s a vagont – hirtelen ötlettől vezérelve – elneveztük „mozgó pöcegödörnek”. Végül is hazaértünk, a tervezettnél két órával később, szombat éjjel helyett vasárnap hajnalban. Ezúton is köszönjük a MÁV-nak, hogy ez az utazás sem telt el izgalmak nélkül :-)

Összbenyomás a rendezvényről

Határozottan kijelenthetjük, hogy egy igazán remek és színvonalas rendezvényen vehettünk részt. A szervezés profi volt, bármi gondja volt a megjelent kiállítóknak, előadóknak, a rendezők megoldották. Bár úgy tűnt, hogy elsősorban a játékok vitték a prímet, s az előadások, díjátadók csak ezután következtek, mégis nagyon jó hangulatú, felszabadult légkörű esemény volt. Így, pár nappal utána, végiggondolva, a fiatalabbak és az idősebbek is megtalálták azt, ami őket érdekelte, mi több, kellemesen is szórakoztak, s a kellemes kikapcsolódás mellett hasznos információkkal térhettek haza. Néhány egyéb beszámolót is elolvasva pedig nagyon úgy tűnik, hogy mindenki szinte csak pozitívumot mondott el az első Szíriusz Scifi Napokról (lásd lentebb). Ezúton is köszönjük a szervezőknek, hogy időt, pénzt, fáradtságot nem sajnálva tető alá hozták ezt a rendezvényt.

Előző oldal Lidércfény HQ