A nagy nyüszét reformáció története

Szépirodalom / Novellák (1314 katt) Kétvirág
  2012.11.17.

Amint az mindannyiunk előtt ismeretes, Gramaraman isten születése után 1443 évvel a nyüszét-szonyúz vallásháborúk véget értek hirtelen, és kezdetét vette a 300 éves béke. Ezen esszémben szeretném kifejteni, hogyan hatottak a nagy reformátor, Túlvízi Rómeó személyes szenvedései a történelemre.

Túlvízi Rómeó egy régi jilmatto családba született 1397-ben. Maga is élénken érdeklődött a nyüszétvallás tanításai iránt. Meg is kezdte jilmattoi tanulmányait 1415-ben a Vasam Városi Egyetemen, ahol azonban soha nem végzett, noha első négy évét kitűnő eredménnyel zárta.
Korabeli írások kiemelik, hogy 1419-20 között valamikor Túlvízi féktelen szerelemre lobbant egy szonyúz leány, Innenső Julianna iránt. Ez a szerelem derékba törte szépen induló egyetemi tanulmányait. Az életét pedig őseitől teljesen különböző, szenvedésekkel teli, mégis dicsőséges útra terelte. (Gramaraman isten akarata szerint.)

Julianna iránti szerelméről, amennyire a korabeli forrásoknak hinni lehet, egyedül legjobb barátjának, Háromarcú Gáspárnak, számolt be közös kollégiumi szobájukban. Háromarcú azonban kötelességének érezte, hogy jelentse az esetet. Így aztán Túlvízit a kor szokásainak megfelelően nyilvánosan megkorbácsolták, és elkergették az egyetemről. Mélyen vallásos családja pedig azonnal kitagadta.

Ő azonban mindennek ellenére koldusszegényen is elvette Juliannát. A leány családja a szonyúz törvények szerint járt el, tehát kiadták Juliannának az őt illető részt az örökségből, és minimális segítséget is nyújtottak a fiataloknak. Így nem haltak éhen. Julianna hamarosan felvette a nyüszét vallást, és egy aprócska nyüszét faluban telepedtek le.

Túlvíziben azonban nem halványult megalázatásainak emléke, és miközben gyermekeit nevelte, magában bosszút forralt. Mivel biztos volt benne, hogy Gramaraman törvényeivel ellentétes volt barátja árulása, ezt bebizonyítandó kutatásba kezdett. Elvégezte a Határmenti Egyetem Vallásfilozófia szakát, és tanulmányozni kezdte a Xalono szent írásait. Felkutatta és ismét lefordította az ősi Vseza nyelvű iratokat. Ismét kiemelte belőlük az ősi elveket. Ahogyan azt mindannyian tudjuk, erre a munkára alapozta a Hit megújítását.

1442-ben kezdett prédikálni. Először csak az otthona körüli falvakban, majd ahogy a híre növekedett, egyre messzebbre jutott. Hamarosan a Fővárosba is elérkezett. Itt szembe kellett néznie régi barátjával, Háromarcú Gáspárral, aki időközben Estai rangra emelkedett. Összecsapásuk emlékezetes jelenetét több költemény is megénekli, nem is beszélve a rengeteg festményről és fametszetről, amik a témának állítanak emléket.

Túlvízi prédikációja oly megsemmisítő volt, hogy Háromarcút a felbőszült tömeg helyben meglincselte. Bizonyára meg is ölték volna, ha az isteni reformátor meg nem állítja a megvadult embereket, és ki nem hirdeti Gramaraman örök törvényeit:

- Ne ölj! Büntess, de igazságosan!

Így a megalázott Háromarcú megmenekült, és a reformáció leglelkesebb hívévé vált. Kettejük nevével adták ki később a Reformáló Szentelt Kánont és az Új Iratokat is. Kettejük barátsága pedig átélve a hatalmas isten rettenetes próbatételeit újult fénnyel ragyogott fel, ami azóta is megvilágítja szürke mindennapjainkat.

Vasam, 1891 apimbu 17.
Jótanuló Vince

Előző oldal Kétvirág
Vélemények a műről (eddig 7 db)