Nihilmester: Hátralévő idő: 311 nap (2006)

A jövő útjai / Nihilmester (795 katt) Rohadék
  2010.09.12.

Akinek eddig elmondtam, hogy mi lesz, vagy mi lehet 311 nap múlva, az azt mondta, hogy hülye vagyok, biztos arra gondoltak, úgyse merem. Én meg tudom magamról, hogy csak tíz elborult másodperc kell, hogy kinyissam az erkélyajtót, és…

Mindezt megírtam Neki, valamint egy kifacsart „vallomást”. A film, amit forgat(nak), az öngyilkosságot veszi górcső alá, hát lehet, hogy ismer egyet.

Hülyeség lenne, ha azt mondanám, nem félek, de amikor lejár az idő, tudom, hogy le tudom győzni ezt a félelmet. Úgy vélem, a famíliámon kívül nem okozna törést senki lelkivilágán.

Múlt héten voltam egy házibulin. Egy olyan lány hívott el, akit aztán a bulin alig láttam.

Találtam két jó versrészletet régi osztálytársaim, G és R magamnak átmásolt műveiből.


R: A gondok

Elmélyülve, gondolkodóba esve
Számlálnám a perceket, napokat
Melyek nagyon gyorsan telnek
De én kinyírom magam
Az életért nem kár
Nem érdekel, csak vége legyen
Nem érdekel, hogy mit tehec akkor,
Ha te vagy az én istenem
Az, hogy mit tehec akkor,
Ha te vagy a menny odafenn,
Ha az életem egy játék
Nem érdekel az, amit az élet adhat
Vagy a halál elvehet.


G: Az élet

Az életem sehogy sem élvezem
Mert nem tudom hová érkezem
Ezen a hosszú úton
Mindenki azt akarja
Hogy éljem le tisztességesen
De én nem így képzelem
Máshogy jutok a végére
Késcorítok a gégémre

Fentről néznek az angyalok
Ők döntik el, hova jutok
A pokolba, vagy a mennybe
Erre a két kibaszott helyre
Választásod nincsen
Megmondják, mit csinálj
Olyan, mint a sitten

Az emberek csaxívják a véredet
Nem hagynak téged Élni
Köszönöm, én ebből nem kérek
A fejemhez egy pisztolyt tartok
És meghúzom a ravaszt
Te meg itt marac
A Földön és szopod tovább a faszt.


Az jutott eszembe éles kontraszt gyanánt, hogy pár évvel ezelőtt úgy adtam fel egy levelezési rovatba hirdetést magamról, hogy az én életkedvem iszonyú nagy és megingathatatlan. Hova a fenébe érkeztem akkor mostanra?

Előző oldal Rohadék