Szentes Árnyai (második rész): Szeged Rózsája

A jövő útjai / Novellák (924 katt) Ha'lathin
  2010.09.11.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/4 számában.

Szeged, Magyarország, 2064. szeptember 25, csütörtök; 23.32

Nem könnyű elszökni a Triádok elől - különösen a Tüzes Ló Éve - ölelő karjaiból nehéz szabadulni. Ezt Lótuszvirágnak sikerült megtennie; elérte azt, amit akart a triád égisze alatt, aztán megpattant.

Nyolc éve érkezett Kínából, tökélyre fejlesztett harci képességekkel; sohasem kérdőjelezte meg a felettesei utasítását, de egyszer csak besokallt. Nem bérgyilkosnak szegődött a bűnbandához, mivel ő árnyvadásznak tartotta magát mindig is. Gyűlölte Szegedet, pontosabban Asteropolist; ez lett Szeged hivatalos neve 2049-től, mivel a város leginkább egy tizenkét ágú csillagra hasonlít. A tong főnök küldte le Pestről, hogy erősítse meg a városban tartózkodó érdekeltségeit; és az ellenfeleket gyengítse meg, ha kell, likvidálja őket.

A páncélozott hosszú kabátja két hónaljtokjában egy-egy kapcsolt Colt Manhunter pihent, mivel Lótuszvirág úgy tartotta, hogy egy lány nem lehet elég óvatos; különösen a mai világban nem. A két Colt nem mai darab volt, de mióta Szegeden tartózkodott megbízott a két fegyver szavatosságában, és tűzerejében, mivel többször húzták már ki kellemetlen pillanatokból.

Ork volt, ez első pillantásra látszott; de humán szemmel is csinos volt, meta típusa ellenére. És ebben a csinos testben nem volt egyáltalán egyetlen idegen anyag sem. Semmiféle kibervert nem rakatott magába, mivel belső mágiával rendelkezett. Igaz, ő nem dobált tűzlabdákat, és nem fagyasztotta meg senkinek a vérét; az ő mágiája más volt. Adeptus volt. Villámgyors reflexekkel, és tökéletesebben kezelte a két pisztolyt a mágikus erejével, mint mások bármiféle beültetéssel.

Jól ismerte a szegedi árnyakat, és talán egykori társai itt keresték a legkevésbé; pedig a Tüzes Ló Éve Asteropolisban is nagy befolyással bírt. Éppen a nekik végzett dolgok miatt kellett elhagynia Szegedet, és most egy kis segítségre volt szüksége.

A Kovácsok Fertálya városrész felé tartott, ahol a Pattantyús nevű fegyverkereskedés volt található Asteropolisban. A fegyverkereskedő tartozott Lótuszvirágnak, mivel korábban megmentette a fickót néhány részeg Lobogótól. Bekanyarodott a Kovácsok Fertályába, mikor megszólalt a kézi telefonja. Felvette.

- Találkoznunk kellene... - csak ennyit mondott a hang a készülékbe, és a lány tudta, gáz van. Persze lehetett csapda is, de az ösztönei azt súgták, hogy nem az.

Óvatosan közelítette a boltot, és feltette a foncsorozott napszemüvegét, mely kapcsolatban állt a fegyverekkel, és így még pontosabban képes volt a célpontot választani. Halkan lépett be a hátsó ajtón az üzletbe, mert arról tudta, hogy nincs jelzőrendszer, ha valaki belép rajta; míg a főbejáraton igen. A Coltokat, már kibiztosította, és nagy erejű robbanófejes lőszerrel tárazott be. Kiélesítette a hallását, és meghallotta, hogy az üzlet elejéből hangok szűrődnek ki; hallgatózni kezdett.

- Mikor jön már? - a hang türelmetlen volt, és némi félelem is vegyült bele.
Percek kérdése - válaszolta egy másik, hasonlóan türelmetlenül; azonban az nem volt tiszta, hogy akit várnak, vagy a társa miatt idegeskedik.

Az ork adeptus egyiket sem ismerte fel, tehát nem olyanok, akikkel már találkozott.

- Félnek. Helyes - gondolta Lótuszvirág, és megpróbálta meghatározni a helyzetüket a boltban. Kezdők, ez egyértelmű. Még annyi eszük sem volt, hogy a hátsó bejárathoz egy őrt állítsanak. Pofonegyszerű lesz.

Mágiával felerősített érzékei segítségével betudta tájolni őket, és szinte vakon csapott le rájuk; de a különleges képességei a segítségére voltak. Mindösszesen két-két lőszert eresztett ki a Coltokból, és holtan estek össze a kínai bandatagok a Pattantyús padlóján.

- Arita! - kiáltotta a lány a tulaj nevét, de választ nem kapott. Körbenézett, hogy nincs-e valaki, aki lesből támadna rá, de a bolt padlóján csak az egyik megkötözött törp technikust találta.

- Mi történt? - kérdezte Lótuszvirág.
- Hirtelen leptek meg, még a riasztót sem tudtam bekapcsolni - válaszolta a törp.

- Ha sikerült volna bekapcsolni a riasztót, hogy támadás érte az üzletet, akkor én sem jutottam volna be ilyen könnyen. - de hangosan csak ennyit mondott:
- Ez volt a szerencséd, különben végezetek volna veled. Lehet, hogy kezdők voltak, de ahogy elnéztem, a rutint erőszakkal próbálták ellensúlyozni - ezzel a törp is egyetértett.

- Arita már keresett. Mondta, ha elkerülnétek egymást, akkor ezt adjam oda - ezzel egy adatchipet vett elő a farzsebéből. Remélem, nem sérült meg, mert pont akkor támadtak rám, mikor vele beszéltem.

Lótuszvirág odalépett a tridifonhoz, és behelyezte a lejátszóba a chipet. Egy nagyon rövid üzenetet talált rajta.

"Lótuszvirág! Keres a Tüzes Ló, de tudok, egy vadászatot, amivel el tudsz tűnni egy pár hónapra a városból. Legyél pontban éjjel egykor a MH5 második kilométer kövénél. A meló: Fegyvereket kellene becsempészni az országba. Mr. Johnson húszezret ígért fejenként, és búvóhelyet is találhatsz Szentesen. Arita"

- Ezt érdemes lesz megpróbálni - gondolta az ork adeptus. Arita még nem vágott át, legalábbis szándékosan még nem. Bár elég veszélyes lesz, mivel a közeli mocsárban van néhány parakrokodil. Rühellem őket.

* * *

Szentes közelében, Magyarország, 2064. szeptember 26, péntek; 0.42

- Ott vagyunk már? - kérdezte Pléhpofa, és a kirgiz gyártmányú Aros Predator-át tárazta, immáron hetedjére. Árnyacskában elszakadt valami, és elveszítette a hidegvérét; pedig ez igen ritka eset volt, de az ork már az agyára ment. Keményen a terepjáró fékébe taposott, majd hátraperdült az ülésen, és keményen az ork szemébe nézett.

- Ha még egyszer megkérdezed te majom, esküszöm mindenre, ami szent; azt a kevés agyvelődet úgy kell majd lekaparnom a hátsószélvédőről! Megértetted?! - sziszegte, mire az ork némám bólintott. Árnyacska ismét elhelyezkedett a Gaz-Willy kormánya mögött - immáron sokkalta nyugodtabb lelkiállapotban -, és gázt adva tovább indult, az erősen elhanyagolt nagymágocsi úton. Ezt a terepjárót, még az Euró háborúk idején szerezte Árnyacska édesapja. Ő úgy mondta "újítottam".

Jó negyedórányi zötykölődés után leállította a terepjárót, és kérdőn nézett az anyósülésen helyet foglaló Izomagyra a félhomályban, de nem tudta kifürkészni a troll gondolatait. Ekkor állt meg mögöttünk egy viseltes, módosított Honda Accord szedán.

- Gyerünk! - szólalt meg Izomagy, és ezzel kiszállt a terepjáróból. Majd követték egy romos épülethez, amely a nádas szélén. A troll nem gondolkodott sokat, belökte az épület, fából készült rozoga ajtaját, és elkurjantotta magát.

- Sellő! Itt vagyunk!

Odabent szinte teljes sötétség volt, így Pléhpofa a csapat egyetlen ork tagja is alig látott valamit, viszont a másik két bandatag nem zavartatta magát, mert a sötétség ellenére sem vették le a napszemüvegeiket.

- Nagy marha vagy, Izomagy! - jegyezte meg egy nyugodt hang mögöttük. A vékony alak eltakarta a bejáratot. Egy emberként pördültek meg a vadászok a betonpadlójú kocsiszínben. A vékonyan beszűrődő fényben, nem látszott nála fegyver, de Árnyacska biztosra vette, hogy a csempész is fel van fegyverezve. Mégpedig rendesen.

- Te is! Kis híján lelőttelek. Ráijesztesz öt jól képzett vadászra, ez szerintem, túl megy a józan ész határán. Indulhatunk?

- Persze. De előbb bemutatom a mai vadászat hetedik tagját - ezzel egy valamivel vaskosabb alak, de Sellőhöz hasonló, szálkás női alak vált láthatóvá, egy ork volt -, ő Lótuszvirág, az én segítségem.

Árnyacska hallotta, hogy Sellő babonás, és most már saját maga is megtapasztalta. Ha vadászni indul, azt hét emberrel teszi, nem többel, és nem kevesebbel. Az épület mögötti nádasban ott ringott egy módosított Zemlya-Poltava Kardforgató motorcsónak. A tetején lévő forgóágyú jól látható volt, és valószínű, hogy a motorját is megpiszkálták.

Ahogy sétáltak a sötét tóparton, a törp dekás kiszúrta, hogy Pléhpofa erős érdeklődést mutat, Lótuszvirág iránt, pontosabban annak hátsó fele iránt.

- Figyeld! Mindjárt árnyékra vetődik - bökte meg a mellette sétáló humán sámánt a dekás.

Hirtelen odaugrott Pléhpofa a kínai ork lány mellé, és így szólt.

- Mi lenne, ha vadászat után tartanánk egy külön bulit; csak mi ketten! - ezzel belemarkolt a lány formás fenekébe. Az adeptus reakciója, szinte láthatatlan volt, csak a végeredmény volt egyértelmű. A következő tizedmásodperc leforgása alatt a lány kezében megjelent egy viharvert Colt Manhunter, és a másik ork alsó állkapcsához szorította azt.

- Meg ne próbáld még egyszer! - sziszegte, némi akcentussal. Árnyacska hangosan felnevetett.

- Egy éjjel ketten is melegebb éghajlatra küldik! - ekkor a kínai csaj észrevétlenül rákacsintott a törpre. Árnyacska nem értette, vagy nem akarta félreérteni a mozdulatot.

- Beszállás! Árnyacska, ez rád duplán vonatkozik - mutatott a műszerfalon lévő dekk csatlakozóra, majd bekapott egy fehér pirulát, és kényelmesen elhelyezkedett a motorcsónak hátsó részében található padon.

- Látom, lecseréled a Nissant - bökött a troll az Kardforgatóra.

- Ja. Ehhez könnyebb alkatrészt szerezni, plusz sokkal csendesebb. A "dicsőséges" orosz hadsereg által itt hagyott roncsok szolgáltatják cserealkatrész az alapot - bólintott a tünde csempész, és beindította az Euroháborúból itt maradt járművet, mely motorja azonnal életre kelt.

* * *

A Magyar határ közelében, valahol a mocsárban, Magyarország, 2064. szeptember 26, péntek; 1.53

Ahogy Turánia határához értek, Sellő lekapcsolta a Kardforgató motorcsónak robbanómotoros meghajtását, és elindította az elektromosat.

- Árnyacska nézz szét odafent, mivel nem minden jelet veszek azonnal a szenzorokkal.

A törp csaj már száguldott is az információs szupersztrádán, egészen a legközelebbi műholdig, melybe bedekázott, pontosabban abba, melyet másfél órája kapcsolt le. Veszélyes volt, de a céges dekások átverése volt a specialitása; és mellesleg ez éltette igazán. A szemei lettek a műhold érzékelői, így ötven kilométeres körzetben tudta, mi történik.

- Két kilométerre egy hajót látok. Hatan vannak benne, az egyik nagy valószínűséggel mágiahasználó, tippem szerint teljes értékű sámán, a fétisei alapján.

- Nem lenne hátrány - fordult a troll a varázslóhoz -, ha beizzítanád a mágikus képességeidet.

Ezzel a sámán halk kántálásba kezdett, majd elmondott egy varázslatot, és a kezében lévő színes kavicsok mattá váltak. Bár a dekás lány csak részlegesen érzékelte a környezetét, mivel még mindig a Mátrixba volt becsatlakozva, és nemigazán értett a mágiához, de tudta, hogy Szalma kezében lévő kövek mágikus fókuszok voltak, melyek a sámán varázslatát volt hivatott erősíteni. Így Árnyacska csak reménykedett benne, hogy megfelelő mágikus háttértámogatást hoztak Szalma személyében; és hogy elég erős lesz a varázslat, melyet elmondott.

Ahogy elsiklott a motorcsónak a turániai határőrség hajója mellett úgy tűnt, hogy a válasz a fel sem tett kérdésre, igen. A törp megkönnyebbült, és néhány perc múlva kicsatlakozott a műholdból, majd átsuhant egy másikba, hogy továbbra is szemmel tudja tartani a területet. Az út hátralévő része majdhogynem unalmasan telt, még akkor is, mikor másodszor áthaladtak másodszor a turániai határon a "szegedi oldalon". Majd Szeged mellett elkanyarodtak dél felé, hogy eljussanak az egykori magyar-jugoszláv határig - ügyelve arra, hogy a Sztrádáról lehetőleg senki se lássa meg őket. Mivel nem szerették volna, hogy néhány szolgálatban lévő részeg Sztrádaőr; akik a Lobogóknak nevezik magukat, elkezdenek rájuk lövöldözni, és ezzel lehetetlenné teszik a ma éjszakai vadászatot.

Árnyacska lenézett erre a monumentális építményre, a műhold érzékelői segítségével, mely az egész ország különböző részeit összekötötte; vagy legalábbis az ország azon területeit, melyek még a Társasági Tanácshoz tartoztak. Magát az autópályát valamikor a negyvenes évek közepe tájékán kezdték építeni, de mostanra csak karbantartogatják. És ez meg is látszott rajta.

- Szerencsére, vízi úton megyünk. Egyébként a Lobogókkal kellene szembeszállnunk, és nem a határőrökkel - gondolta Árnyacska. - Bár lehet, hogy jobban járnánk egy csapat alkoholista "szelíd motorossal" - gyorsan elhessegette a baljós gondolatait, és a munkájára kezdett összpontosítani.

A nádasban elrejtve egy kisebb halászkalyibában történt meg az üzletkötés. Izomagy fizetett, és a ládákat elkezdték bepakolni a motorcsónak csomagterébe, majd visszaindultak. Simán átcsúsztak a szegedi turániai határon.

- Túl simán megy ez a vadászat - morogta Pléhpofa az orra alatt.

* * *

- Készüljetek! - szólt hátra Sellő. - Még egy határátkelés, és megérkezünk a búvóhelyre.

- Valami kilökött a rendszerből! - kiáltott fel Árnyacska, majd elveszítette a sokktól az eszméletét. Egy nagy méretű motorcsónak jelent meg a Kardforgató előtt, és az orrba szerelt gépágyújából tüzet nyitott az árnyvadászok járművére. A kaszniról lepattogtak a lövedékek, de a hajó közvetlen víz feletti gyenge páncélzata átengedte, és gyorsan kezdett süllyedni a folyóban.

- Kikormányozom a partra! - kiáltott a tünde, miközben az orrba rejtett nagy kaliberű géppuskával viszonozni kezdte a támadó fináncokat. A következő pillanatban elemi erővel csapódott valami, az egyébként is sérült motorcsónakba.

- Ez egy rakéta volt, vagy valaki varázslatot használ! - majd egy robbanás rázta meg a járművet; és ahogy a Kardforgató nagy sebességgel átfordult az oldalára, Árnyacska beverte a fejét, azonnal elveszítette az eszméletét. Ma este immáron másodszor.

Mikor ismét magához tért, automata fegyverek jellegzetes kereplését hallotta. A feje borzalmasan lüktetett, és mindenből kettőt látott. Kihúzta a fejéből, és a gépből is a csatlakozót, majd a hátára vette a kisebb vagyont érő CMT Avatar kiberdekkjét.

- Jól bevághattam a fejemet - és lassan megpróbált a tetejére fordult járműből kijutni. Odakint, a társai a parti fákat használták fedezékként; a dekással senki sem foglalkozott. A Turánia partiőrsége épp akkor szállt partra, mikor a lány kimászott a tönkrement motorcsónakból, és keresztül esett egy holttesten. A lángoló roncs kevés fényt adott, de hason fekve is jól látta, hogy egy ork fekszik előtte.

- Nagy pofájú hülye volt, de nem ezt a sorsot érdemelte. - Izomagy és kicsiny csapata össztüzet zúdított a partiőrségre, de a golyók jól láthatóan szinte lepattogtak a varázsló által létrehozott mágikus védőfalról.

- Golyóálló korlát! De hol van Szalma? - néhány méterrel feljebb meglátott egy újabb holttestet vett észre, aminek a ruháján többféle fémből, és fából készült tárgy lógott.

- Meg kell őket valahogy fékezni! - ezzel elkezdte Pléhpofa ruházatát, és felszerelést át kutatni. Rövid keresgélés után ráakadt egy gránátra.

- Legalább most nem hagyott cserbe ez a majom; és remélem, nincs védelme a varázslónak más ellen - szűrte a fogai között, miközben kiélesítette a gránátot; majd a támadók felé dobta. Nem sikerült pontosan a dobás, de szerencsére a gránát elvégezte a neki szánt feladatot; és az őrök szétrepültek a detonáció hatására.

- Ki mondta azt a hülyeséget, hogy varázslatot csak varázslattal lehet megfékezni! - somolygott magában a lány.

Ezek után megpróbált felállni, csak nagyon nehezen sikerült. Árnyacska csodálkozott rajta, hogy nem lőttek rá is azonnal a folyami őrök. Elővette a Ceska vz/120-as könnyű pisztolyát, és kibiztosítva próbált, a fák takarásában, minél messzebbre jutni a rajtaütés helyszínétől. A parton ismét felugatott egy automata fegyver; de mivel a folyó felől jött, azt jelentette, hogy még mindig van aki életben marad a folyami őrök közül. Árnyacska kihasználta természetes hőlátását, és próbált minél messzebbre kerülni a Kardforgató roncsaitól. Hirtelen valami felkapta oldalról, és szalad vele. Árnyacska, a bűzös mocsár, a lőpor szag, és az agyrázkódása ellenére is érezte az enyhe női parfüm illatot. Biztos volt benne, hogy Lótuszvirág az.

Valahogy sikerült elhagyni a rajtaütés helyszínét, és jó tíz kilométeren keresztül cipelte magával a másik árnyvadászt a kínai adeptus. Aztán megállt, és letette, egy fának támasztva a hátát; majd letelepedett mellé.

- Szerencsénk van, hogy nem felhős az ég, és a hold elég fényt ad - Árnyacska egyetértően bólintott. - Remélem, eléggé sikerült összezavarom a határőröket, és nem követnek - majd belehallgatott az éjszakába, de semmi rendelleneset nem tapasztalt.

- Csak idáig segíthettem. Ha a tájékozódó képességem nem csal, akkor Szentes kábé öt-hat kilométerre arra - ezzel észak-északkeleti irányban mutatott, majd felállt, és déli felé indult.

- Várj! - szólt utána a törp. Csalatkoznék Izomagyban, ha ténylegesen fegyvereket csempésztünk volna, vagy csak fegyvereket. Tudod, mik voltak a ládákban?

- Amelyik láda tartalmát én láttam, abba kicsi színes golyók voltak.
- Mágikus komponensek? - értetlenkedett a dekás.
- Inkább kémiai késztermékek. Nekem inkább tablettáknak tűntek, semmint mágikus segédanyagoknak.
- Az a mocskos drogcsempész! - vágta rá azonnal átkozódva Árnyacska, és dühösen a földre csapott.

Szentesen járt a pletyka, hogy Izomagy nemcsak a természetes faji adottságai miatt néz úgy ki, ahogy; hanem a tudomány áldásos előnyeit is élvezi, mint amilyenek a szteroidok. A törp dekás annyira a gondolataiba felejtkezett, úgy, hogy észre sem vette, hogy az adeptus időközben magára hagyta. Még a távolodó, halvány hőképét sem látta a másik lánynak, ahogy dél felé nézett. Majd egy jó félórányi pihenés után, lassan feltápászkodott, és elindult arra, amerre a várost sejtette.

Előző oldal Ha'lathin