Linktár

Házbeszéd

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/7 számában.

Régen jártam erre. Vagy lehet, hogy annyira nem is. Mindenesetre meglepett, amikor a ház, ami mellett elmentem, így szólt hozzám:

- Búúú.... Húúúú - nem volt túl elmés, elismerem. Mégis kissé ijesztő.

Házak nem is szoktak ilyeneket mondani. Meg másmilyeneket sem. Talán nem is a ház, hanem egy kísértet? Mit akarhat tőlem egy kísértet napfényes délután? Főleg így, házon kívül?

- Ööö... helló? - próbálkoztam.
- Búúú... Húúúú! - ismételte nyomatékosabban a ház. Vagy a kísértet. Házon kívül.
- Bárcsak érteném, mit mondasz! - sóhajtottam kissé lemondóan. Ezt a rejtélyt se fejtem ma meg, úgy látszik.
- Te meg akarsz érteni, ketyós?
- Nagyon szeretnélek, de miért volnék ketyós?
- Hát normális ember nemigen beszélget házakkal - szögezte le a ház.
- Aha, ezt aláírom. És mondd, normális házak mióta beszélgetnek emberekkel?
- Hheheehehehe! - nevetett a ház, és most már biztosan bolondnak nézett az utca népe, mert én is vihogtam vele.