Öreg szolgád

Szépirodalom / Szerelem (873 katt) Floró
  2010.09.01.

Mint süllyedő kövek az örvényben
érzed, szívem, kinevettél régen,
pedig mily romantikus vagy Te is!
Csillagnézni álmod viszik.

Elképzelem, ha fekete volnál,
fehér - fakó bőröd a villanynál
törve árnyak közé. Nevetsz, persze!
Könnyű a távolból intve.

Képzellek barnának - ha – ha - vicces.
Szőke vagy, bármi játékot vihetsz,
én emlékszem, látlak évszakonként,
még látnom kell benned a vént.

Mikor Életrózsa múlik, télen,
szép arcodon ráncos a végtelen,
öledbe vonod unokád fejét,
s naplód én leszek, a cseléd.

Előző oldal Floró