Mass Effect 3 sirámok – az ómega

Külvilág / Számtech (2123 katt) Kapitány
  2012.03.18.

Nemrég jelent meg a Mass Effect harmadik része. Én nagy rajongója vagyok a sorozatnak, ezért a harmadik részt az első adandó alkalommal előrendeltem, így már a hivatalos megjelenés előtt egy nappal a kezemben tarthattam a játék telepítőlemezét. Azóta már – hála a négy napos ünnepnek – a végére is értem a történetnek. Összességében úgy gondolom, hogy a játék nagyon jó, és ha nem lennének bizonyos problémák, akkor simán 90+%-ot adnék neki egy értékelésben. Most mégis siránkozni fogok a játékkal kapcsolatban, méghozzá két különálló postban.

Mivel is volt problémám? Csak a kezdettel és a véggel, az alfával és az ómegával. Az alfáról már írtam a Gdev blogon, most pedig következzen az ómega.

Ez pedig nem más, mint a játék befejezése, ami nálam kissé kiverte a biztosítékot – a neten böngészve úgy vettem észre, hogy ezzel messze nem vagyok egyedül. Maga a játékmenet egyébként olyan jó volt, hogy szinte abba sem tudtam hagyni a játékot: a március 15-i hosszú hétvégén több napon is hajnal egyig, kettőig játszottam vele. Igaz, az előző két részhez hasonlítva rövidebbnek tűnt a játék, és kevesebb értelmes mellékküldetésünk volt, de mégis magával ragadott az egész hangulata.

Itt figyelmeztetem a T. Olvasókat, hogy aki még nem játszotta végig a játékot, az inkább ne olvasson tovább, vagy külföldiül mondhatnám akár azt is, hogy SPOILER ALERT!

Sok véres küldetés, a Cerberus legyőzése, a génfaló meggyógyítása, a kvariánok és a gethek kibékítése, a női szereplők többségének elcsábítása és a galaxis szabad népeinek közös szövetségbe forrasztása után szombat hajnalban megérkeztem Sheparddel Londonba. Kikapcsoltam a gépet, és úgy tértem nyugovóra, hogy már csak pár órát kell várnom, és végre megmenthetem a galaxist a Reaperek fenyegetésétől. Aztán este ismét nekiveselkedtem a játéknak, és végül elérkeztem a végkifejlethez. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem volt valami épületes élmény.

Mi is történt a Mass Effect trilógia végén? Helyszíni közvetítésünket hallhatják.

A játék végső szakaszában Shepard találatot kap a Londonért vívott csatában, súlyosan megsebesül, de még van benne annyi erő, hogy elvánszorogjon egy teleportáló szerkezethez, és ennek segítségével megérkezzen a Citadellára. A csapattársakról egyelőre nem tudunk meg semmit: több, mint valószínű, hogy elestek. A Citadellán némi kúszás-mászás után összefutunk Andersonnal és az Illusive Man-nel. Hogy ő hogyan és miért került ide, az számomra nem volt teljesen tiszta. Némi vita majd az ezt követő lövöldözés után Shepard otthagyja a holttesteket, és egyszer csak találkozik egy furcsa kisgyerekkel, aki elmeséli a parancsnoknak, hogy ő (mármint a kisgyerek) a Citadella, és ő hozta létre a Reapereket, és mindezt az organikus civilizációk érdekében. Ez a beszélgetés egy kissé zavaros volt számomra, elég furcsa volt a magyarázat, miszerint a szerves civilizációknak nem szabad hagyni, hogy túl magas fejlettségi szintet érjenek el technikailag, és ez milyen jó nekik. Ezután Shepard választás elé kerül: irányíthatja vagy elpusztíthatja a Reapereket, illetve összevegyítheti a szerves és a szintetikus életformákat (információim szerint a katonai erőtől, azaz a játékban elért pontszámtól függ, hogy ezek közül a lehetőségek közül hányat ajánl fel a kölyök). Két hátulütője van a dolognak: főhősünk mindenféleképpen bele fog pusztulni – mint ember – ebbe a procedúrába, illetve a mass relay-k, amelyek eddig a galaxisbeli közlekedés alapjait jelentették, el fognak pusztulni, némi, a szerves civilizációkra nézve igen káros robbanás kíséretében. A választásunktól függően ezután kék, zöld vagy piros robbanásoknak lehetünk tanúi. Joker jó túlélőhöz méltóan elhúz a helyszínről, de hiába: a Normandiát utoléri a relé robbanása, majd lezuhan egy bolygón. Csapattársaink megússzák a landolást, kinyílik a hajó ajtaja, és régi barátaink bizakodó arckifejezéssel szállnak ki egy szép, erdős bolygó felszínére. Hogy hogyan kerültek a háború sújtotta Londonból az űrhajóra, és egyáltalán hogyan úszták meg élve a csatát, az rejtély marad. Ezután a stáblistát olvashatjuk el, később pedig egy ismeretlen öreg bácsi mesél „A Shepard-ről” egy kisfiúnak, majd a játék felszólít minket, hogy vegyük meg a játékhoz majdan kiadásra kerülő DLC-ket.

Először csak furcsán néztem magam elé: ez volt a vége? Több száz óra játék után ezt kapom? A maximálisan példakép Shepard, aki még az aszári mátriárkák fára mászó cicusait is élve adja át gazdáiknak, békét hoz a világnak, és ahol tud, segít, életének utolsó tettével gyakorlatilag elpusztítja a játék univerzumának alapjait jelentő rendszert, és lesújt a szerves civilizációkra? Tudom, csak azért tette ezt, mert ez volt a forgatókönyvben... De miért kellett ilyen forgatókönyvet írni?

A logikátlanságokat esetleg még meg lehetne bocsátani, bár ezekből is akad jó néhány darab. Hogyan és miért került oda a Citadellára az Illusive Man? Ki az a hirtelen, minden logikus történeti előzmény nélkül megjelenő holografikus gyerek, aki nem más, mint a Citadella? Ha ő a Citadella, akkor miért volt szükség az első részben a Fejedelemre (alias Sovereign)? Miért lép meg padlógázzal Joker a Normandiával, aki egyébként nem arról ismert, hogy gyáván megfutna a csaták helyszínéről, és hogyan kerülnek a hajóra a nemrég még a Földön harcoló csapattársak? Mi lesz azokkal a flottákkal, amelyek a Föld körül harcolnak?

A végkifejlet sem igazán szívderítő. Az még elfogadható lenne, hogy Shepard feláldozza magát egy jobb cél érdekében. Bár ez is szomorú befejezés lenne, de nem mondana ellent az eddigi három részben és a könyvekben felépített rendszernek. Igaz, a happy endnek én személyesen jobban örülnék, vagy legalább annak, hogy ha lenne legalább egy ilyen választási lehetőségem. De az, hogy a galaxis megmentéséért folytatott sok-sok órányi játék után, az általam hozott döntésektől teljesen függetlenül semmi mást nem tehetek, mint hogy felrobbantom a fejlett civilizáció alapjait jelentő relérendszert, ezzel a lakott bolygórendszerekre a Repareket megszégyenítő pusztulást hozva, ez már elfogadhatatlan. Shepard nem ezért harcolta végig a három részt, és nem ezért tért vissza a halálból. A készítők ezzel a sokak által megszeretett világot rombolják le. Sok-sok órányi játékkal és a befektetett idővel kapcsolatban támad az érzése az embernek, hogy teljesen felesleges volt az egészet végigcsinálni.

Néhányan úgy gondolják a fórumokon, hogy nem ez volt az igazi befejezés. Commander Shepardnek súlyos sebei vagy a Reaperek sulykolási kísérletei miatt látomásai voltak, és az egész végjáték csak az ő képzeletében játszódott le. Az igazi végkifejletet pedig egy későbbi DLC-ben ismerhetjük majd meg. Erre előjön belőlem az imperialista fogyasztó, és azt mondom: na ne csinálja már ezt velem a BioWare! Egy teljes áron megvett AAA-s játék ugyan adja már a kezembe a teljes történetet, és ne kelljen még tovább várakoznom arra, hogy megtudjam, mi történt kedvenc hőseimmel. Internet-szerte rengetegen tiltakoznak a befejezés miatt, így talán megvan arra az esély, hogy a BioWare illetékesei elgondolkoznak, hogy érdemes volt-e így kivégezniük sok-sok játékos kedvenc sci-fi világát.

A Führernek is megvan a véleménye a Mass Effect 3 végéről, amit itt tekinthettek meg:

http://www.youtube.com/watch?v=_qYm738hq1o

A Facebookon pedig elindult egy kezdeményezés, amely új befejezést követel a játéknak:

http://www.facebook.com/DemandABetterEndingToMassEffect3

We will hold the line!

Előző oldal Kapitány
Vélemények a műről (eddig 2 db)