Linktár

Kurgan és az UFÓ-k, avagy: az invázió elmarad

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/1 számában.

Szikrák pattogtak, az energia nyersen, szabadon vágtázott fel s alá. Egy alak állt a fénygubó közepén, széttárt karokkal, és szivacsként szívta magába a kékes folyamot. A környék megtelt fénnyel és zajjal, a közeli transzformátorház túlterhelten felhördült, ahogy villámok csaptak bele, és leállt. Ezen kora esti órában, a környékbeli házakban szép sorban kihunytak a fények. A véget érő serkentés kaotikus fényei elhalványultak egy felülről jövő fénycsóvában, mely egyre szélesedett. Halk zümmögés hallatszott, ahogy egy diszkosz alakú tárgy ereszkedett le az égből.

Kurgan érdeklődve nézett fel, már hallott az ufókról. Látta az újságok rossz minőségű képein a megzizzent "tanúkat", de ez idáig nem vette komolyan az ügyet. A halandók új őrültsége! Ez volt a véleménye. Úgy látszott, ezen változtatnia kell. Még kékesen izzott az alakja a befogadott hatalmas erőktől, amikor a tárgyon egy nyílás jelent meg. Egy pillantást vetett a legyőzöttre, a fej nélküli torzó úgy hevert ott, mint egy törött próbababa. Elvigyorodott. Kísértetjárás, áramkimaradás, titokzatos fények az égen... plusz egy fejetlen hulla. Csemege lesz a halandóknak.

Amikor az ufó felé indult, eltöprengett azon, mennyire félősek mostanában a halandók. A hidegháború nevű kavarástól mindenki bepöccent, sokszor úgy viselkedve, mint egy ön és közveszélyes idióta. Persze az ő fajtájának ez kedvezett, miközben nagyítóval keresték az ellenséget mindenütt, ők nyugodtan gyilkolászhatták egymást. Egyszer ő is találkozott már orosz kémmel. Szórakoztatta a fickó, ahogy megjátszotta az amerikainál is amerikaibbat. A párbeszédük azért is sikeredett olyan absztraktra, mert ő tudta, hogy amaz hol áll, a kém meg sejtett valamit, de nem volt biztos a dolgában, és próbálta kipuhatolni. Ha a hideg szópárbajukat valaki kihallgatta volna, az tuti egy életre szólóan üldözési mániássá válik. Végül elunva a játékot, oroszul szólt hozzá. Élvezettel figyelte az ügynök megfakuló arcát. Futni hagyta tudván, hogy mint beépített ember, többé nem lesz biztos a dolgában, és előbb-utóbb hibázik. Nem sokkal a mai este előtt olvasta a szűkösen kiméricskélt hírt, mi szerint egy veszedelmes kémet fogtak el. A rövid leírás stimmelt.

Az idegenek azért szálltak le ezen a helyen, mert felkeltette figyelmüket a két halhatatlan küzdelme közben cikázó energia-kisülések. Ezek még odaföntről is jól látszottak. Persze nem tudták, mi is az igazán. Azonosítatlan erőforrásnak definiálták. Az eredeti programot megváltoztatva kezdték meg a leszállást. Előőrs voltak. A kutatóútjuk végén meg kellett adniuk a jelet az inváziós csapatok előkészüléséhez. Az utolsó témájuk az a pszichózis volt, amivel az ún. hatalmi tömbök hiszterizálták egymást. Azt kellet kivizsgálniuk, hogy a műveletek során mennyire tudják ezt az állapotot kihasználni.

A leszállásukkor leálló áramszolgáltatásról azt hitték, hogy a primitív technológia zárlatos lett a hajójuktól. Az elapadt energiafolyamot sem kapcsolták össze azzal a magányos alakkal, aki feléjük közeledett. Az eddigi felderítéseik során sosem találkoztak még halhatatlanokkal, ezért aztán Kurgant csupán egy balszerencsés bámészkodónak hitték. Amikor kiléptek a hajójukból, Kurgan a szerepéből kissé kiesve, a száját tátva bámult rájuk. Még sose látott hozzájuk hasonlót. Nála jó méterrel magasabbak voltak, és a vakítóan fehér overallszerűségükben úgy festettek, mintha angyalok volnának. De persze nem volt szárnyuk, akkor azzal repülnének, nem ezzel a zümmögő izével. A karjukat valahogy nem természetesen tartották, mintha túl nehéz lenne, úgy lógott az oldaluk mellett. Fura hosszú fejük volt, amin a fejtető közepén a fakó vörös vagy hófehér sörény díszelgett. A szemük csupán egy csíknak látszott, ami azonban úgy csillogott, akár az üveg.

A lények megtorpantak, és őt bámulták. Ő meg visszabámult rájuk. Épp azon töprengett, hogy üdvözölje, vagy a fenébe küldje őket, amikor a lények rálőttek. Az a lézerszerű energia meg sem kottyant neki. Fura, apró csípéseknek érezte ezeket a találatokat. Még lüktetett benne a felgyorsult őserő, a lézer lepattogott róla, épp úgy, mintha csupán pingponglabdákkal hajigálták volna meg. Két ilyen fénycsík a pallosáról verődött vissza, akár a tükörről az ártatlan fénycsóva. Az idegenek az egyik ilyen visszaverődésből szenvedték el az első veszteségüket. Az űrhajó utasai úgy meglepődtek mindezen, hogy nem kaptak észbe, még akkor sem, midőn a Kurgan rájuk rontott.

- Csak egy maradhat! - üvöltötte megszokásból, és kaszabolni kezdte őket.

Na, erre aztán magukhoz tértek, megpróbáltak ismét rálőni, de a Kurgan olyan gyorsan mozgott, hogy egy impulzus sem talált. A jókora pallos viszont aratott, kékeszöld hálót szőve az idegenek köré. A kiömlő idegen vér halovány barnán világított. Az esti levegőben szétfröccsenve. Kurgan vidáman kurjongatva a még egyre kiözönlő földönkívülieket ritkította euforikusan, halált és borzasztó sebeket osztogatva. Leginkább valami szörnyű természeti csapásnak látszott, nem földi embernek. Ennek végül aztán meglett a hatása. A legalantasabb, állati pánik uralkodott el az idegeneken. Mégpedig pont az a fajta, amit vizsgálni akartak. Hiszen a kilőtt energiasugaraktól nem egyszerűen meghalnia kellett volna a földinek, hanem darabokra szakadni! Mégis sértetlen maradt, sőt ő gyilkolászta halomra őket. A túlélők méltóságon aluli, tumultusos jelenetek közepette visszavonultak a hajójukra.

Kurgan még megpüfölte a burkolatot is, bár abban már nem tudott kárt okozni. Azért vidáman "kopogtatott" tovább. Közben mögötte az idegenek tetemei furán pezsegni és bugyborékolni kezdtek, hogy rövidesen nem maradjon más belőlük, mint egy halványkék, híguló nyálkafolt. Az ufó minden átmenet nélkül felröppent, és száguldani kezdett felfelé az esti égen. Kurgant a hirtelen start hátrébb lökte, némi időbe tellett, mire az egyensúlyát visszanyerte. Egy kicsit bámult a tovaröppenő ufó után, bosszankodva, hogy több ilyen izét nem tud már levágni. Miközben a tárgy apró ponttá zsugorodott odafenn, az eltűnő hullákat nézte.

- Legalább nincs gond a temetésükkel! Holnap sok gondja lesz a hivatalosoknak ezzel a kuplerájjal! Hagy dolgozzanak meg a pénzükért! - gondolta, és felnevetett.

A létező összes űrközi szabályt áthágó start miatt a környék radioaktívan elszennyeződött. Kurgan kirázta a hajából a nukleáris port, és töprengve bámult a kiürült éji égre.

- Kik a büdös francok voltak ezek? - tette fel magának a költői kérdést.



A megcsappant legénységű űrhajó e közben a rendszer síkjából meredek szögben lépett ki. A fedélzeten zaklatott volt a hangulat. Ez volt az eddigi legrövidebb, és egyben legrettenetesebb felderítő útjuk. A korábbi beszámolókból úgy látszott, a földiek sebezhető, törékeny lények, akiket könnyű lesz leigázni. Bár az akció illegálisnak ígérkezett, az űrközi jog szerint ugyanis tilos primitív lények civilizációját megtámadni, de a főparancsnok nagy reményeket fűzött hozzá. Ezek most semmivé váltak. Miközben a féreglyuk bejáratához közeledtek, két társuk még belehalt a Kurgantól kapott sebeibe. Egyikük a földi metallurgia sajátos vonásai okán fémmérgezésben hunyt el.

A hajó parancsnoka törölte a rendszert a célpontok közül, egyúttal figyelmeztető jelzéssel látta el, ami a szabályzat értelmében tiltott övezetté tette azt. Csak remélni tudta, hogy a világtér elég nagy ahhoz, hogy soha többé ne kelljen még egy ilyen találkozást átélniük. Egy kissé abban is bízott, hogy a földiek nem tudnak majd kijutni a csillagok közé. Bár ezektől minden kitelik! Semmi, de semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy olyan lényekkel kelljen harcolnia, akiket nem lehet megölni! Az ilyesmit rossz mesének hitte, amin ifjúként jókat borzongott. Amikor beléptek a hipertérbe, már a jelentésén dolgozott, amellyel a főparancsnokot akarta meggyőzni. Remélte, hogy a felvételekkel elegendő lesz ahhoz, hogy lecsillapítsa a harci kedvet...

...fuss el véle...

Megjegyzés: A szerző az idegenek leírását nem az ujjából szopta, hanem egy 1967. november 24-én, Rio de Janeiro környékén történt megfigyelés beszámolóját használta fel, meglehetősen szabadosan, a saját fantáziájával dúsítva...