Kurgan történetek - Az indián

Fantasy / Novellák (1422 katt) Homoergaster
  2011.11.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/11 számában.

A Lidércfény kedves olvasói, rendkívül szerencsés, kiemelt helyzetben vannak, mivel ez a történet az USA-ban nem jelenhetne meg. A történetből kiderül, hogy miért...

1979, Iowa

Kurgan nem járt templomba, csak ha nagyon muszáj volt. Most valami mégis arra késztette, hogy betérjen az egyikbe, amelyik épp az útjába akadt. Egy ismeretlen mintázatú vibrálást érzett, olyan volt, akár valami ínyencfalat átható illata. Ez vonzotta oda. A jókora épületben kevesen voltak, csak elöl imádkozott néhány buzgó hívő. Hamar megtalálta az emberét, egy hosszú varkocsos, sasorrú, villogó szemű indiánt. Egy árnyékos padsorban ült, az épület hátsó traktusában. Érezte, hogy dühös, mélabús, vágyakozó hangulatban van. Milyen költői! - gondolta cinikusan. Lezöttyent melléje, és odabrummogta neki:

- Helló!

Az indián ránézett. A sötét szemekből kicsapó gyűlölet jóval több volt, mint amit a magafajta a másik iránt szokott érezni. Felpattant és kardot rántott, nem törődve azzal, hogy egy templomban vannak. A lovassági szablya egy tiszti oldalfegyver volt, a vadnak hívott nyugat hőskorából. A penge ezüstösen, hidegen megvillant a szórt fényben. Kurgan mozdulatlan maradt. A hosszú bőrkabátjában rejtőző pallosa ugyan két darabban volt, de ha harcra kerülne sor, gyorsan összerakja. Ő gyorsabb, mint az indián, ezt az első mozdulataiból felmérte. Remélte azonban, hogy itt nem keltenek feltűnést. Korai még. Lassan, komótosan állt fel, és keményen, kihívóan nézett a másik szemébe.

- Én gyűlölni fehér ember! Megölni én fejvadászva! Te lenni fehér ember! - fröcsögte felé, akár egy csörgőkígyó. Kurgan bólintott. Ez jó! Most ilyen ostoba, vagy csak megjátssza? Úgy gondolta, tovább bosszantja a fickót, ha már ilyen dühös.

- Én lenni fehér ember! - kezdte parodizálni a másikat. - Naagy lenni és erős lenni!... Lenni az első!

Ez egy szemét oldalvágás volt részéről. Tudta, milyen érzékenyek az indiánok az elsőbbségükre az "Újvilágban”. Az indián elkerekedett szemekkel bámult rá. Látta rajta, hogy pontosan megértette, mit akart mondani azzal, hogy ő az "első”. Szép lassan elhátrált tőle, a kezében tartott kardot védekezőn maga elé tartva. Kurgan rámosolygott azzal a farkasvigyorral, amivel a szentnek nyilvánított területeken jobb híján szokott. Aztán a rekedt, zúgó hangján még hozzátette:

- Én lenni fehér ember és fejvadász! Jelenteni neked ez valamit? He? Neked lenni szerencséd akkora, mint ez a hodály, hogy lenni szent ez a hely! Lenni bizony! - prüszkölte. - Mert különben lenni neked nyisz!!

Közben a tenyere élét végighúzta a nyakán, azon a sebhelyen, amit Ramirez ejtett rajta egykoron. Az indián nem volt olyan ostoba, mint mutatta, gőgös volt és szentimentális. Pontosan tudta, hogy már semmi köze az egykori népéhez. Már egy másik csoporthoz tartozik! Ez egy taktika? - találgatta Kurgan. Nem túl bölcs! Vagy begolyózott volna a sértettségtől? Nyugodtan kilépett a padok közül. Közben azért szemmel tartotta a fickót. Nem akart szent helyen harcolni, a tradíció az tradíció, a fene egye meg! Ám ha rákényszerítik, megteszi. A bejárathoz érve, mélyet lélegzett, és visszaszólt:

- Még találkozunk!

Halkan mondta, de tudta, hogy amaz hallja...


1982

Az események gyorsulni látszottak, és Kurgan örömmel készült a végső viadalra. Közben azért eszébe jutott az indián is. Egy jó darabig kereste, de sehogy sem találta. Aztán tudomást szerzett róla, hogy találkozott Vaszilijjel. Vele nem volt olyan szerencsés, mint ővele. Nyílt terepen küzdöttek meg.

- Na, ezt is kipipálhatjuk! - állapította meg...

Előző oldal Homoergaster