Ius primae noctis, a hírhedt jog

Külvilág / Történelem (1694 katt) Floró
  2010.08.23.

Ius primae noctis, magyarul jog az első éjszakára. Ha egy jobbágy feleségül vesz egy jobbágylányt, akkor a birtok urának jogában áll a nászéjszakán magának követelnie a lány szüzességét. Így a földbirtokossal kellett töltenie férjes asszonyként az első éjszakáját.


A mai világban ez nagyon szörnyen hangzik. Legalábbis a felvilágosult lakosság nagy része megborzong eme szexuális kiszolgáltatottságtól. Én magam is idegenkedtem tőle – bár lehet, hogy földesúrként más lenne a véleményem – egészen addig, míg a főiskolán egy spec-kollon tényleges szituációs problémává nem szelídítettük. Igen érdekes összefüggéseket figyelhettünk meg, főleg a lányok élvezték a kutatást.


Lássuk a szituációt!


Normál esetben a földesúr katona, aki a kor szabályai és az életben maradása miatt mindennap gyakorol, tehát edz. Olyan, mint ma egy nagyon jó erőben lévő sportoló. A szétfolyt testű, sörhasú lovagokat gyorsan felejthetjük, azok egy viadalban vagy csatában úgyis meghaltak volna. Különben is, sört inkább a polgári réteg fogyasztott. A lány hallgatók többsége szerint a szex egy jó testű férfival nem szükségszerűen rémisztő. És ne feledjük, a nászéjszakán így vagy úgy, de aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni!

Igen ám, de ott vannak az érzelmek is! Mármint ma. Régebben a szülők határozták meg, hogy az ember lánya kivel is vonuljon az oltár elé. A nagy igazság az, hogy az ifjú pár előbb látta egymást meztelenül, mint ruhában, ugyanis párt gyakran a szomszédos települések egyikéből választottak, lévén a sajátjaikban többé-kevésbé mindenki rokon volt. Itt jön a képbe a férfiúi hiúság is, vagy annak éppen a hiánya. Elvégre, a barátnőnk régi kapcsolatait sem szokás számon kérni ma sem. Egy buliban, még ha az éppen a saját lakodalmunk is, kit érdekel, hogy egy idegen lánynak volt–e szexuális kapcsolata.

Ne robogjunk el a házasság előtti szexuális kapcsolat problémája elől se oly hirtelen! Bizony előfordult a régi időkben is, hogy a lepedő nem lehetett volna véres a nászéjszakán. És akkor jön a nyilvános megszégyenülés, a kitaszítottság, és gyakran az öngyilkosság is. A ius primae noctis esetében viszont mitől is lenne szennyes a lepedő? A földesúr meg nem fog elmenni a jobbágy portájára, hogy közölje a férjjel, mindkettőjüket megelőzték.

A jobbágyok nagy szegénységben éltek, hús csak nagyon ritkán, nevezetes ünnepek alkalmával került az asztalukra. Még a lakodalmak menüje sem roskadozott a finomságoktól, bár az ő életminőségük szempontjából gazdagnak volt tekinthető. A népszokás szerint a menyasszony inkább csak csipegetett, még a vőlegény habzsolt, hiszen akkor ő volt a fő ünnepelt. Erre elvitték a lányt, ahol, ha csak maradékot kapott is, az biztosan úri étek volt. A földesúr színe előtt biztosan meleg(!) vízben megfürösztötték, és ha a nemes egy kicsit is kényes orrú, akkor valószínűleg valami illatszert is fújtak rá. Ez nem valószínű, hogy a további házas napokra jellemző lett volna.

Végül a kor fogamzásgátlását figyelembe véve, nem szabad megfeledkeznünk a további következményekről sem. Ha a nászéjszaka után belemagyarázható időn belül születik baba, akkor az a kezdetektől a földesúr óvó tekintetét élvezheti, még akkor is, ha nem biztos, hogy az övé. A családi gazdaság szempontjából ez sem hátrányos dolog.


Miután az éremnek a másik oldalát is megvizsgáltuk, jött az igazi pofára esés. Mire megbékélnénk a joggal, kiderült, hogy igazából sehol sem említik a felvilágosult tanok propagandaanyagain és egy kis svájci község törvénykezésén kívül. Merthogy ez nem írott törvény, maximum szokásjog, de annak is kevés. A felvilágosodás korában is csak utalnak rá, hogy régen volt ilyen. Persze mindig máshol. Az egyik forrás szerint valahol az északi német területeken, mások meg egy nem létező skót királyhoz kötik. Bizonyítéknak ez nagyon gyenge, pláne, ha tudjuk, hogy a középkorban pont ez a két terület csak papíron létezett egységes egészként. A Német–római Birodalom a valóságban majdnem 300 kisebb–nagyobb fejedelemségből, őrgrófságból, érsekségből, sőt később királyságból állt, míg Skóciát a nemzetségek (klánok) uralták egy névleges királlyal a háttérben. Valószínűbb, hogy a történetek inkább a kiszolgáltatottságról szóltak, mint a valós jogi helyzetről.

Ha jogilag nem is volt ius primae noctis, a kultúra antropológia viszont ismer más eseteket, hasonló köntösben, ami viszont már valóság, vagy közelebb áll hozzá. Az eszkimóknál és más inuit törzseknél szokás volt, hogy a vendég rendelkezésre kellett bocsátani a feleséget, vagy más, a családhoz tartozó nőt. (Oka egyes kutatók szerint a vérfrissítés). A római történetírók feljegyezték, hogy a szigeten (vélhetően Korzikát jelentette) a feleséget nem a férfi, hanem a családja birtokolta, így ha a gyakori háborúskodás folytán a férj meghalt, akkor a nőnek és az utódoknak mindig marad támasza. Hasonló szokás figyelhető meg a pusztai népeknél is, ahol az özvegyet gyakran egy fiatalabb családtag veszi nőül, magához véve a gondoskodás felelősségét, természetesen a vagyonnal együtt. (Ma a csoportos házasság például Kelet-Mongóliában élő társadalmi szerveződés, akárcsak a testvércsere, ahol is a családok a lánygyerekeket elcserélik egymással a vérfrissítést elősegítendő.)

Az anyajogú társadalmakban, vagy a természeti népeknél megfigyelhető, hogy a szüzesség szükséges rosszként szerepel, és a lányok minél előbb szeretnének tőle megszabadulni, hogy teljes jogúakká váljanak. Az ilyen jellegű úti leírásokban megjelenő felkínálkozó hajadonok tettének oka tehát ez, sőt, néhány kutató fordítása szerint a defloráció rossz szellemeket is előidézhet, így az idegen férfi azt is magával viszi. (Arról nem is beszélve, hogy az ősi emberáldozatok szüzekről beszélnek, nem véletlenül.) Ennek viszont több népszokás is emléket állít. Az ókori Mezopotámiában a közösség segítségét kéri az ifjú férj, hogy a szüzesség elvételében segítsenek, így Istár templomához küldik a menyasszonyt szent prostitúcióra egy idegennel. Az ázsiai hegyvidékek bizonyos faluiban egy lány addig nem mehet férjhez, amíg szűz, hasonlóan a főzni tudáshoz, melyet szintén megkövetelnek.

S talán itt a legékesebb bizonyíték a ius primae noctis legenda voltára. A keresztény szemlélet a szűzi tisztaságot nagyon előkelő helyre teszi, így logikátlan, hogy a házasságszentségét földi törvénnyel tiporják meg.

Így veszik el a hírhedt jog a valóságban, a ius primae noctis.

Előző oldal Floró
Vélemények a műről (eddig 6 db)