Morduló való

Szépirodalom / Versek (94 katt) Baranyi Imre
  2024.02.23.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/2 számában.

Lefogja révedő tekintetét
a téli éj ködös homálya,
habár a lelke még lobogva ég,
de néki már csupán a kályha
melegje nyújt sovány vigaszt a hó
takarta, néma rónaságon,
megölte rég a morduló való,
kövült szemére nem jön álom.

Pedig csupán futó viszonyt akart
a jó szerencse angyalával,
hiába volt közelbe már a part,
ha vágya botladozva szárnyal,
a földre hullt, darabra tört remény
maradt a hajnalokra végül,
akárha volna rossz kalandregény
a sorsa, mely ködökbe szédül.

Tizenkilencre rossz lapot kapott,
találkozott az ördögével,
felélve asztalán a holnapot,
a kénköves pokolba kémlel,
ahol talán a kocka lenne jó,
találgat egyre még magában,
de inti már a morduló való,
e sansza elveszett korábban.

Előző oldal Baranyi Imre