Választások

Szépirodalom / Versek (93 katt) Kohász
  2024.02.20.

Mosolyom elég repedezett,
arcon sokasodott redő.
Kezemből lassan kipergett
homokszemekként az idő.

Az ember az meg nem fordul.
Jövőbe sem néz, nem pihen.
Ismeretlen ajtó nyikordul,
semmibe nyílik szelíden.

Ha az élet nem lehet játék,
mivel játsszon a vén szívem?
Mivé lesz a percnyi ajándék?
Tartós napsütés kell nekem!

Nem elégszem meg utánzattal.
Az eredeti kellene.
Vagy szerencse néhány kalappal,
vagy halkan szóló gyász zene.

Előző oldal Kohász