Linktár

Kalendárium - Január: Újév, Újén

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/3 számában.

Agatha a vonaton ülve egy könyvet olvasott és a füleséből szóló lo-fi zenét hallgatott, ami elnyomta a külső zajokat. Épp lapozni akart a könyvben, amikor egy pittyegés jelezte, hogy valaki írt neki. A legtöbb ismerősét lenémította, csak páruknak válaszolt szívesen. Közéjük tartozott Francine is, ő küldte az üzenetet.

Francine: Szia! Ma akkor találkozunk meló után?
Agatha: Szia! Persze, bár ma nem dolgozom, be kell mennem a városba.
Francine: Mit csinálsz bent?
Agatha: Találtam egy kupont, amivel a terápia a teljes ár öt százalékába kerül.
Francine: Miféle terápia?
Agatha: Ilyen… egyszerre lelki és testi. Elmész és segítenek összerakni az étrendet, edzenek veled és vannak szakértő emberek, akikkel beszélhetsz.
Francine: És mindezt öt százalékos áron?
Agatha: Jaja! Új a program és még nincsenek vevők. Ezért mentem csak bele. Tudod, hogy én nem szívesen költök ilyesmire.
Francine: Khm – semmire – khm.
Agatha: ???? ???? ????
Agatha: Elküldjem a kupon linkjét?
Francine: Hát először nézzük meg, hogy veled mi lesz! Gyanúsan olcsó ez nekem. Várom a képeket egy lerobbant panellakásról, amiben van egy kanapé és egy kamera!
Agatha: Oké ???? Szerintem időben végzek, de azért csúsztassuk este hétre a talit, ha nem baj.
Francine: Reggel kilenc van! Meddig leszel ott?
Agatha: Egész napos projekt. Azért mégse lehet tíz perc alatt letudni egy edzést, nemhogy az én lelki katasztrófámat.
Francine: ???? ???? ????

Agatha ezután eltette a telefont és az ablakon túl elsuhanó házakat nézte. Tudta, hogy ez merész terv, de változni akart. Az elmúlt év túl nehéznek bizonyult és az újévet sírva töltötte a saját ágyában, akárcsak az előtte lévő három napot. Gyengének érezte magát testileg és lelkileg is. Annyira vacakul érezte magát, hogy nemegyszer lemondta a barátaival közös programjait, és nem bírt bemenni a boltba, még kevésbé kimenni a konyhába főzni. Spórolt pénzét így kajarendelésre verte el, de annyira megtört, hogy ha nem bírt valamit kinyitni, akkor azt nem ette vagy itta meg, és csak kidobta a szemétbe.

Tudta, hogy az új évben újra kell kezdenie a dolgokat. Mozognia kell, egészségesebben ennie és foglalkoznia kell magával. Arra is rájött, hogy magától képtelen lenne minderre, és amikor ez megfogalmazódott benne, akkor pont beugrott az Újén reklámja. Bárhol olvasott róla véleményeket, az emberek dicsérték, kicsit talán túl hasonló szavakkal, de hát hol nem lehet manapság egy-két robotot is találni. Megfogadta, hogy ha bármit is cikinek érezne, rögtön fogja a kabátját és távozik. Nem ír alá semmit és mivel már fizetett, csak nem fognak további összegeket kérni tőle.

Az Újén épülete egy sci-fikbe illő, gyönyörű hófehér kocka volt, nagy, tükröződő üvegekkel. Úgy nézett ki, mint a jövő kórháza. Látszott, hogy az egész épület az övék, mert a nevüket be is véstek a falba, így Agatha megnyugodott, hogy komoly céggel van dolga, nem valami kis vállalkozással. Főleg, mivel nem sok embernek mesélt erről a programról, ugyanis már előre hallotta az ítélkező hangokat a fejében vagy, ami még rosszabb, a gondolatot, ahogy elkezdik felmérni, hogy is néz ki. Az ítéletet, hogy magától úgyse képes elmenni edzeni vagy rendesen enni. Persze az eszével tudta, hogy nem így reagálnának a barátai, de mégis ez volt az első gondolata. Innen sejtette, hogy nagyon is szüksége lesz arra a kis pszichológiai segítségre is.

Nagy levegőt vett és belépett a hófehér váróba, félve a pulthoz ment és bemutatkozott. A pultos két klikkelés után már tudta is, hogy ki ő. Leültette egy fotelbe és pár percen belül érkezett egy ápolónői ruhát hordó fiatal lány, aki lelkesen sorolni kezdte a tudnivalókat.

– A program egyszerű lesz, először is felmérjük önt fizikailag, súly, magasság, stb., utána fizikoterápián veszt részt, utána ebéd, végül levezetésként beszélgetés az egyik szakemberünkkel. Utána kap egy előre megírt, személyes útmutatást, hogy új énje lehessen.

Agatha az „új én” marketing szövegre forgatni akarta a szemét, de a lány annyira tökéletesnek tűnt. Sportos, mosolygós, kedves. Ha csak negyed ennyit elérnek, amit felsorolt, akkor már megéri, és inkább lenyeli a cinizmusát.

Egy teremhez vezették, ami inkább orvosi szobának nézett ki. Bent egy nő fogadta, aki megkérte, hogy vetkőzőn alsóneműre és utána megejtik a felmérést. Agatha kényelmetlenül sétált ki elé. Hiába nő, hiába orvos vagy szakember, mégiscsak egy idegen, aki megbámulja, mérlegre rakja, fura gépekkel érinti meg. Az orvos hümmögött párat, de nem mondott többet pár számnál. Agatha mindig kérdezni akarta, hogy az mit jelent, hogy jó-e, de zavarában csak a plafont bámulta. Még a lélegzetét is visszatartotta, amiért rá is szóltak.

– Tökéletes – jegyezte meg a nő a végén.
– Micsoda? – kérdezte Agatha kételkedve.
– Az eredményei.

Ha azok lennének, nem lett volna itt, így Agatha ebben erősen kételkedett. Sejtette, hogy ez valami beetető szöveg. Gyorsan visszavette a felsőjét, hogy kicsit kevésbé érezze magát kínosan.

– Remek potenciállal rendelkezik a program megkezdéséhez. Tudja, az egészség nem csak munka, de genetika is. Ezért vizsgáltam meg, hogy megnézzem, mit tudunk kihozni magából.
– És mit lenne az?
– Egy új én.

Agathára apró érzékelőtapaszokat ragasztottak és egy gépben futott, mint egy orvosi vizsgálaton, felette egy kijelző mutatta az izmait, ahogy vörös villámokként cikázott bennük az energia. Úgy érezte, hogy erős és szabad. Az „új én” szövegen gondolkozott közben, ami egyszerre hangzott vacak marketingnek és egy remek célnak, amit elérhet. Valahol tudta, hogy nem fektetne pénzt az igazi nagy csomagokba, de ez a belépő pont megfelelő kezdőlökésnek tűnt, hogy elkezdje az új évet.

Mikor kilépett a gépből, meglátta a program többi résztvevőjét is. Mintha mindannyian filmsztárok és modellek lettek volna.

– Jesszusom, megéri sokáig tagnak lenni – jegyezte meg magának, de a programját vezető férfi így is meghallotta és kedélyesen legyintett.
– Ők? Csak pár hete kezdték. Igaz, drágább programban vannak.

Agatha ugyan kételkedett ebben, de nem tudta, mit mondhatna, ezért inkább elköszönt és bement a mosdóba. Lemosta az arcáról az izzadtságot és közben meglátta a karját. Csodálkozva feszítette meg a bicepszét és olyan karizmot látott, amilyet még soha.

Kisétált, vett egyet a cég saját fejlesztésű italából és visszament az edzőjéhez.

– Mennyivel kerül többe az a másik program?
– Biztosan tudunk egy kedvező árú módszert találni. De elégé fájdalmas az első alkalom.

Agatha vívódva nézett körbe, a többiekre és utána önmagára.

– Hol tudok fizetni? – kérdezte végül.

Bevezették egy sötét szobába és felfektették egy ágyra.

– Mi történik itt?
– Kap egy Újént – felelték a körülötte sürgő emberek.

A teste hirtelen megdermedt valamitől, mintha a levegő leszorította volna. A ruháit leszaggatták róla, sikoltani akart, de a szája nem nyílt ki. A testén lézerfény táncolt végig, majd valamit a bőre alá erőltettek. Nem fájt, pedig tudta, hogy fájnia kéne. Érezte, hogy valami növekszik és változik belül, de nem bírta még a fejét sem megmozdítani. Úgy érezte, órákig tart a tortúra, és ő végig azért könyörgött magában, hogy hagyják végre abba.

Mikor a görcs végre felengedett, azonnal leugrott az ágyról. Megtántorodott, de aztán meglátta az izmait, a teljesen megváltozott testét. Lenyűgöző volt! Az egyik ápoló egy tükröt hozott neki, és Agatha nem ismerte fel azt a szépséget, akit a tükörben látott. Lehetetlen.

– Ez én vagyok? – kérdezte dadogva.
– Már majdnem kész vagyunk – felelte az egyik nővér és hátulról megfogta a vállait, majd finoman visszafektette az ágyra. Az ápolók arca közben eltorzult, nem emberi külsőt öltött. Kékes bőrű, száj nélküli, nagy fekete szemű lényekké váltak, akiknek a szavait a fejében hallotta visszhangzani. – Csak a mentális kezelés van hátra.

Agatha egy hideg sugarat érzett a homloka közepén, de már nem félt.
Francine az étteremben várt, amikor egy ismeretlen nő leült vele szemben.

– Elnézést, már foglalt – kezdte Francine, de aztán jobban megnézte a nőt. Leesett az álla, mert ennél szebb nőt még nem látott életében. És… – Agatha?! Veled meg mi történt?
– Tudod, újév, újén. Gyere el velem jövő héten! Imádni fogod.