Csodaegér

Szépirodalom / Versek (84 katt) Erdős Sándor
  2024.03.01.

– Helló apó! Zsuzsi vagyok.
Iszákodban kutathatok?
– Dehogy, drága, mit gondolsz te?
Én vigyázok ám a rendre!

Párbeszédre felfigyeltem,
miközben egy zsemlét ettem.
Lent a csendes patak partján,
e beszéden jót mulatván.

Hát, kerestem az unokát,
ki zaklatja a nagypapát.
Ám a szemem kerekedett,
megláttam a kisegeret.

Gombszemével néz egy táskát,
könyörgésre tartja lábát.
Előtte egy bácsika ül,
gondolataiba merül.

Hittem, káprázik a szemem,
miközben a zsemlét eszem.
Úgy gondoltam, próbát teszek,
idehívom az egeret.

– Gyere, Zsuzsi, adok zsemlét,
próbálj nálam jó szerencsét!
Hagyd ott gyorsan az öreget,
nagy falatot adok neked!

Ki is esett a kezemből,
félig rágott zsemlém egyből.
Az egérnek más nem kellett,
azonnal mellettem termett.

Felkapta a fél zsemlémet,
és azonnal le is lépett.
Szólt, ki jól végezte dolgát:
– Köszönöm a jó uzsonnát!

Előző oldal Erdős Sándor