Érkezés III. – A leendő gyermekről
Amikor megérkezett az Arcturus-ra, akkor egy robothang szólt:
– Ki meri megzavarni a nyugalmamat?
Összezavarodott, de gyorsan észrevette, hogy ez a valami minden mozdulatát rögzítette. Kétségbeesetten próbálta elmagyarázni a robotnak a szorult helyzetét, és az mintha megértette volna, a hangja szelíddé és együttérzővé vált.
– Sajnálom! – mondta halkan. – A nevem Thorson. Az Arcturuson vagy.
– Tehát a Garudema-n?
A robot korrigálta szavait
– Elnézést, a processzorom elavult, néha műszaki hibás, de fejlesztem, ahogy tudom. Valóban a Garudema-n vagy, amelynek jelentése „Boldogságban úszó”. A tévedésért még egyszer elnézést!
– Semmi gond – mondta a férfi, és közben magában mosolygott, hisz ezt már hallotta Arlantól. – Mit jelent pontosan az Arcturus a „jó léten” kívül?
– Nem mást, mint „A világ születése”. Még egy nagyon híres borg tudós, Bernandi adta ezt a nevet, majd később lett a szájhagyomány útján Garudema – fontoskodott az eszes kis gép, majd amikor Tom rákérdezett, hogy ismeri-e Arlan Bay-t, a robot mosolygott, és mondta, hogy még azt is tudja, merre kell menni. Hogy megtalálja, GPS segítségre se volt szükség.
Arlan Bay megbetegedett, de nem halálos. Amikor Thomas megérkezett hozzá a kis robottal, a nő a fájdalmai ellenére is boldog volt. A gyermeket fel kell nevelniük, azt se tudta, hogy mihez kapjon.
Belehalnának mindketten a fájdalomba, ha elveszítenék. Kínzó fejfájás is gyötörte most, hogy visszatért az immáron régi nevén nevezett Arcturusra, érezte, hogy az oxigénnel valami nem stimmel. Maga sem tudta, hogy mi. Talán mérgező anyag került a légtérbe. A Föld oxigénjéhez volt hozzászokva a tüdeje, bár érdekes módon, amikor először járt itt, nem volt probléma, leszámítva a kvarg-ot, amely a nőre is hatással volt.
Arlan is aggódott a férfi miatt.
– Nálunk kilenc hónap után születik meg a gyermek – vetette oda a férfi.
– Nálunk tizenöt hónap – mondta a nő.
– Mitévők legyünk?
– Szerintem egyelőre maradjunk itt. A kis robot egyébként nagyon segítőkész, ismerem őt, rengeteg nyelven tud.
– Tudom, az ő neutrális processzora segítségével értettük egymást meg rögtön már a találkozásunk elején. – Mosolyodott el Messer.
– Ez így igaz! – helyeselt a robot. – A processzorom érzékelése szerint egészséges magzat jő a világra, a döntés a kezetekben van, hol és hogyan nevelitek fel.
– Ez egy nehéz kérdés – mondta szinte egyszerre a férfi és a nő.
Talán az Arcturus-on kellene maradnunk, édesem. Kihalófélben a bolygó be kellene népesíteni.
– Nem egy elvetendő gondolat, New York City amúgy is a Föld egyik legzsúfoltabb nagyvárosa.
– Mindenesetre most az a legfontosabb, hogy megvárjuk, amíg a magzat a világra jön, aztán majd meghozzuk a döntést, hogy hogyan tovább. Annyi bizonyos, hogy én már nagyon várom a mi kis gyermekünket.
Mindeközben a férfi érezte, hogy egyre könnyedebben lélegzik, kezdte megszokni az oxigén sűrűjét.
– Úgy néz ki, fiú fog születni. Ellenőriztem a processzorom, már meg tudja állapítani.
– A legfontosabb, hogy egészséges legyen.
– Így van! – helyeselt Bay.
Időközben kitisztult a levegő, és mindketten kezdték jobban érezni magukat. A robotnak nem számított, hisz ő nem ember volt, hanem gép, de nem is akármilyen. Rengeteg dologhoz értett, ezért sok mindenben tudott segíteni.
Azon törték a fejüket mi legyen a gyermek neve.
– Nekem az az ötletem, hogy a bolygó régi nevéhez hasonló kellene, ha már Arcturus, akkor legyen a fiú: Arthur.
– Ez de szép! – mosolyodott el Thomas.
– Ha esetleg élnek még borgok és többnek születne gyermeke, akkor szaporításnak indítjuk a folyamatot, és megmentjük az Arcturust!
A nő felnevetett.
– Úgy legyen, drágám!
A kis robotnak is tetszett a név, mondta, hogy egyszerű, de nagyszerű. A leendő édesanya is bólintott, és patáival dobbantott, jelezvén, hogy tetszik neki is.
