Linktár

A fitneszkarkötő

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/2 számában.

Ha jót akartok magatoknak, fitneszkarkötőtök sose legyen!

Elkövettem azt a hibát, hogy beleszerelmesedtem egy Xiaomi fitnesz karkötőbe, és hát elregéltem otthon szívem vágyát, hogy nekem kell egy ilyen. Szinte azonnal meg is kaptam. Kis családom már előre mosolygott, dörzsölte a tenyerét, én pedig a rózsaszín ködben nem vettem észre e baljós jeleket.

Meg is érkezett a „drágaszág” postán, kibontottam, beállítottam és a kezemre raktam.

Ki gondolta volna, hogy egy igazi rabszolgahajcsárt bilincselek magamhoz! Az még hagyján, hogy magától meghatározta, hány perc edzés, kalóriaégetés, lépés vár rám naponta, és makacsul ragaszkodik hozzá, megváltoztatni nem lehet, de ráadásul még be is szól!

Éppen száz ujjal gépelek, amikor rezeg a drága, hogy fussak körbe, álljak fel, nyújtózkodjak. És ilyenkor, szolga módon, nyílik a szobaajtóm, majd öles lépésekkel elindulok otthon addig, míg a bilincsem nem rezeg, hogy teljesítettem a feladatot. Kis családom meg persze röhög, hogy: na, Anya megint köredzést tart a lakásban.

De ez még nem minden! Ez mér mindent, még azt is, amit nem szeretnél!

Történt az eset, hogy merészeltem délután szunyókálni egy kicsit, erre mit ír ki? Ez így jó, de ne ilyenkor aludjál, hanem menj aludni este tíz és tizenegy között.

Mindent szabályozni akar!

A minap ott trónoltam, ahová a király is gyalog szokott járni, amikor ismét beszólt a démoni szerkezet, hogy eleget ültem „mán”, fussak körbe. Azon gondolkodtam, hogyha én most csak úgy felpattanok és letolt gatyával ismét köredzésbe kezdek, miközben húzom a csíkot magam után, ugyanis elkapott a hígfosás, szerintem sanszosan ki fog nézni nekem egy csinos kényszerzubbony, arról nem is beszélve, hogy utána takaríthatom fel az egész lakást, de hoppá! Akkor ki tudom játszani rendszert, mert elindítok egy tréninget, méghozzá a táncot. És amíg lent brékelek a padlón a felmosóronggyal, addig is beljebb leszek a napi kalóriaégetés és lépés restanciámmal.

Szóval, így megy ez most már egy ideje, és már minden porcikámban nagyon érik egy Dózsa-féle parasztfelkelés, már tényleg csak egy utolsó csepp hiányzik a lázadáshoz.

Mi az édesanyák és édesapák egyik kedvenc elfoglaltsága így szeptember elején? Naná, hogy szülői értekezlet.

Tegnap én is csatlakoztam e szülői tevékenységhez, illetve ahhoz a kihíváshoz, hogyan tudok minél jobban belesimulni a padba, mi több, láthatatlanná válni, hogy ne én legyek az ez évi, ügyeletes osztálymutti, amikor ez a kis dög ismét rezegni kezdett, hogy fussak körbe, mert már régóta ülök. Csendesen szűrtem egy szaftos bazdmeget a fogaim között, szerencsére itt senki nem ért magyarul, majd kéjesen lenyomtam azt az átkozott pipát, hogy: nesze, nem futok! Éppen akkor nézett rám az osztályfőnök. Na – mondom magamban – végem van! De szerencsére egy bátor bajor anyuka közben magára vállalta a nemes feladatot.

Most itt ülök a számítógép előtt és azon elmélkedem, ha még egyszer ez az átkozott, elvetemült, démoni, rabszolgahajcsár karkötő rezegni kezd, akkor tudjátok, mi lesz? Tudjátok, mi lesz?!

Hát, ez!
https://printfashion.hu/images/patterns/tn2/1/a4268af9f427f0d0de3a2a8ee45f042e.jpg