Koppány Tímea – Ködcsempész
Akik régebb óta követik a Lidércfényt, már többször is találkozhattak általunk is Ammerúnia világával. Büszkén mondhatom, hogy a világ megalkotójával, Berke Szilárddal (akit Aldyr és Eric Muldoom néven is ismerhettek) jó kapcsolatot ápolunk, és eddigi együttműködéseink sikeresek voltak. Azt gondolom, nincs ez másként most sem. Szilárd megkeresésére vettük fel a kapcsolatot Koppány Tímeával (korábbi írói álneve Tarja Kauppinen), a legújabb ammerúniás regény írójával. A terv az volt, hogy írunk egy ajánlót a Ködcsempészről, ám, mint azt láthatjátok, egészen komplex dologgá nőtte ki magát interjúval, és a kötet borítójának megalkotójával, Pozsgay Gyula címlapos bemutatásával. Ennyi bevezető után térjünk rá magára a regényre.
Ammerúnia ősi, vadregényes világa a kora középkort idézi, ahol az elf az uralkodó faj, vagy legalábbis nemrég még az volt. Ezen a vérontásokkal és belviszályokkal tűzdelt világon csak nemrég szabadultak fel az emberek az elfek rabigája alól, ami talán azt jelzi – akárcsak a mágia szintjének apadása –, hogy leáldozóban van az uralkodó faj csillaga. Ammerúnia világa kemény, még a legrátermettebb egyedeknek is rendkívüli kihívásokat tartogat, és ez fokozottan igaz Baar-Shagÿr tartományára, amelyet rejtélyes Ködfal vesz körül, és zárja el a világ többi részétől. Az itt élő, ximurkórral fertőzött sötét elfek gyenge utódai már az anyaméhben elpusztulnak. Csak a nemes házak tagjai juthatnak a kórt lassító Elixírhez, amelyet mágikus talizmánokkal felvértezett karavánok hoznak át a Ködfalon túli Császárságból.
A Ködcsempész főhőse, Hastur Mendalla is ebből az elátkozott, körbezárt tartományból származik. Mint sokan, ő is holdkőmosásból igyekszik magát fenntartani, ám néhány társával együtt tervet kovácsolnak a szolgaéletből való kitörésre. Azonban a tartomány uralkodójával, az Opálifjúval ujjat húzni nagy merészség, így természetes, hogy tervük rosszul sül el. Hasturnak menekülnie kell, ám ez a félresikerült akció kell ahhoz, hogy rálépjen végzetének útjára.
Magányosan veszi fel a harcot a rá leselkedő veszélyekkel, az üldözőivel, az őt a fejére kitűzött vérdíj ellenében feladni szándékozó szerencsétlenekkel. Ám Hasturral nem csak az elfeknek vannak terveik...
A regényt olvasva megelevenedik Baar-Shagÿr kegyetlen világa, ahol kis túlzással még az egyszerű, hétköznapi elfekre is minden sarkon halálos veszély leselkedik. A plasztikus, részletes leírások belehelyezik az olvasót a történetbe, szinte maga is átéli a szereplőkkel együtt az eseményeket. Legyen az egy épület nyirkos pincéje, egy monasztérium mindennapi élete, vagy a vadon kietlensége, mind-mind magunk előtt láthatjuk, a bőrünkön érezhetjük. Ne ijedjünk azonban meg! Nem több tízoldalnyi tájleírásról van szó, hanem éppen csak annyiról, amelyek kellőképpen érzékeltetik a környezetet a jól megválogatott, éppen odaillő szavakkal.
A szereplők felvonultatása, bemutatása is hasonlóképpen történik. A kellő helyen, a kellő időben tudunk meg róluk minden szükségeset.
Bár Hastur maga kíméletlen rablógyilkos hírében áll, nevét félik az egyszerű népek, valahol mégis szimpatikussá válik. Talán egy kicsit több szerencsével, meg néhány jobb döntéssel sorsa másképp is alakulhatott volna, de mint mindenki, ő is hibázik. Épp ez a tökéletlenség teszi a szereplőket élethűvé. Megismerjük jó és rossz tulajdonságaikat, gondolataikat, vágyaikat, gyengéiket, mely utóbbit a világ maga, és az abban lakók is kegyetlenül kihasználnak.
A regény cselekménye bő huszonöt évet ölel át, a félresikerült akciótól követhetjük nyomon Hastur Mendalla vesszőfutását, azt, hogyan válik egy menekült holdkőmosóból a Ködfalon átjáró Elixírcsempészig. Olvashatunk szerelmi kalandjairól, miközben keresztül kasul bejárja Baar-Shagÿrt, ezt a mocsaras lápvidéket Mashdara monasztériumától Uszadékig, vagy arról, miként nyer újra és újra egérutat, miután kifoszt valakit, vagy épp olyasvalaki fedezi fel hollétét, aki többre tartja a vagyont, mint saját hitéletét. Ahogyan az olvasónak, Hasturnak sincs egy pillanatnyi nyugalma sem. Mindig van valami, amin izgulhatunk, aggódhatunk, amihez az előbbieken túl az is hozzájárul, hogy időről-időre tartogat a történet valami fordulatot, meglepő csavart. Végig ott motoszkál bennünk, olvasókban az érzés, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége, de ahogyan a történet halad előre, mégis él bennünk a remény a legalább megnyugtató befejezésre.
A fikció, főleg a science-fiction a kezdetektől fogva reagált az aktuális társadalmi, politikai helyzetre. De még egyes fantasy művek is építettek az íróik által megélt eseményekre (lásd J. R. R. Tolkien – A Gyűrűk Ura c. művét, amelyben az író első világháborús élményei is megelevenedtek). Ha akarjuk, a Ködcsempészben is felfedezhetjük a közelmúlt valós történéseinek lenyomatát. Leginkább talán a bezártságérzet, az egymástól való elszeparálás, az ismeretlentől való félelem érezhető ki belőle. A regényben többször felbukkan a ximúrkór járványos elterjedése, mint a tartományt a világ többi részétől elzáró Ködfal létrejöttének oka. Hastur bolyongása felfogható az új helyzet bizonytalanságának, hiszen sokak lába alól kicsúszott a talaj, kénytelen-kelletlen kellett új lehetőségek után kutatniuk. A Baar-Shagÿrban élőket szintén, több módon is sújtja a „karantén”. Az ellentétek kiéleződnek, a hatalom, vagy döntéseinek megkérdőjelezése súlyos következményekkel jár. Még a mélyen hívő, vallásos elfek és a világéletében két lábbal a földön járó Hastur ellentéte is egyre inkább kiéleződni látszik. A regény élesen rámutat arra, hogy sorsunkat nem csak saját döntéseink, cselekedeteink határozzák meg, irányítják, hanem mások is befolyással vannak arra. Hiába szeretne Hastur becsülettel megélni, a körülmények nem teszik ezt lehetővé számára. Bár tudomásom szerint Ammerúnia világának ezen része már jóval a pandémia előtt ilyen volt, mégis érdekes helyszínválasztásnak tűnik a fenti gondolatok fényében. Nem állítom, hogy így van, hogy az író konkrétan ebből is merített ihletet. Ám bennem mégis hozta ezt a párhuzamot, abból kifolyólag is, hogy a közben elkészült interjúban az egyik kérdésemre azt felelte „A világról írok, az emberi természet valóságáról.”
Ammerúnia világa (grim)dark fantasy, és mint ilyen, bizony nem barátságos. Ez a környezetet leíró szövegrészekből is jól átüt, de talán még inkább a szereplők közti verbális és nonverbális, sok esetben fekete humorral átitatott kommunikációból. Ugyan az íróra jellemző ez a fajta írásmód, itt azért érezhetően visszafogta magát, bár véleményem szerint egy ilyen világba belefért volna a morbidabb, szókimondóbb szövegezés is, még jobban érzékeltetve a komor, nyomasztó hangulatot.
És bár a világ kemény, a történet súlyos, a megfogalmazás mégis könnyed, gyorsan olvasható, könnyen befogadható.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a regény történetének megértéséhez nem szükséges előzetes ismeret Ammerúnia világáról (ám bátran merem ajánlani az előző kilenc regényt, és a közel két tucatnyi novellát is). Önmagában is megállja a helyét, kellően belemeríti az olvasót Baar-Shagÿr sűrű mocsarának mélyére, és bizony jól ott is hagyja, kétségek között gyötrődve, hogy vajon sikerül-e valaha is onnan épségben kikeverednie.
Ezt a regényt azonban más is különlegessé teszi az ammerúniás kötetek sorában. Ez ugyanis az első olyan történet, amelyet nő írt, és amelynek egy sötét elf a főszereplője. Ebből kifolyólag pedig egészen más szemszögből ismerhetjük meg ezt a világot, így azoknak is tud újat mondani és mutatni, akik már olvastak ammerúniás történeteket. Ilyen értelemben mindenképpen üdítő színfolt nem csak Ammerúniát tekintve, de a hazai (grim)dark fantasy színterén is.
Összefoglalva. Rég olvastam már kifejezetten fantasyt, és ez a regény remek választás volt, hogy visszatérjek a zsánerhez, még akkor is, ha ez egy grimdark fantasy alzsánerbe sorolható alkotás. A klasszikus sword & sorcery mindig is a kedvencem marad (Cromra mondom! 
), és a Ködcsempész tökéletesen beleillik ebbe. Nincs túlgondolva, folyamatosan fent tartotta az érdeklődésem, mindig volt valami feszültség, valami izgalom, valami akció. Nem is beszélve a meglepő fordulatokról. Viszonylag sok szereplőt vonultat fel, mégsem éreztem azt egyszer sem, hogy belezavarodtam volna a nevekbe, vagy ne tudtam volna, épp kiről van szó. Ugyan a mellékszereplőkről csak a feltétlenül szükséges információkat kapjuk meg, sikerült őket is egyedire megalkotni. Bár témáját tekintve nem egy könnyed regény, mégis jól olvasható, tulajdonképpen szórakoztató, miközben akad mondanivalója is. Nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a fantasyt. Szerintem nem fog csalódni, sőt, ahogyan én is, kíváncsi lesz a folytatásra.
+----------+
| INFÓK |
+----------+
A regény a Delta Vision kiadónál kapható:
www.deltavision.hu/kodcsempesz/
Közösségi média oldalak:
www.facebook.com/tarja.kauppinen.author
www.facebook.com/DeltaVisionKiado
Moly oldalak:
moly.hu/sorozatok/ammerunia
moly.hu/konyvek/koppany-timea-kodcsempesz
moly.hu/alkotok/koppany-timea
