Érkezés II. - Messer visszatér
Zimankósra fordult az idő, Szerencsére kvarg nem volt, de az eső esett. Arlan behúzódott az űrhajóba, és neki látott megfőzni az ebédet. Még a férfival gyűjtött élelemből maradt, azokat használta fel, meg volt még némi fűszer a szekrényben. Só, bors és némi halus, ami hasonló az erős zöldpaprikához. Húslevest készített sok zöldséggel, másodiknak pedig vitamindús mártás került az asztalra.
Hiányzott neki Tom, a kémia erős volt közöttük, testének illatát még mindig önmagán érezte. Leírhatatlan orgazmust élt át, teljesen más volt vele, mint a borgokkal.
Alig két napja tért vissza szülőföldjére a közkatona, de Arlannak már nagyon hiányzott. Tett-vett a házában, nem tudott tűkön ülni. Egyébként is rendszerető volt, most viszont túlszárnyalta önmagát. Nem tudta, hogy valaha látja-e még Messert.
Azon gondolkodott, hogy utánamegy, hisz megvannak New York City koordinátái, pontosan annak megfelelőek, ahova Messer érkezett, de félt, hogy esetleg kitagadnák őt, és persze a férfinak sem akart bosszúságot okozni ezzel. Másfelől a város hatalmas, kérdés, megtalálná-e őt. Eljött az este, ezen a napon csak a Luna1-es világított a 2-est eltakarták a felhők.
A Napok szokásosnál korábban keltek fel két óra hosszával, ezen a bolygón más volt, mint a Földön, gyakrabban váltogatták a felkelésnek az idejét, de ehhez Arlan már hozzá volt szokva. A közkatonát meglepte ez a dolog, de nem kérdezett rá a nőtől, hogy miért is van ez. Arlan okos nő lévén biztos volt benne, hogy a közkatona tudja a csillagászati magyarázatot.
– Ha visszatérne hozzám, benépesíthetnénk újra a Garudemat. – Ez a gondolat boldogsággal töltötte el a női teremtmény szívét.
– És akkor a gyáruk felrobbant – folytatta a történetet Thomas Messer.
A hallgatóság izgalommal hallgatta. Voltak, akik közbe-közbe kérdezgettek, mások nem akartak hinni a fülüknek, voltak, akik szemeiket meresztgették, megint mások azon gondolkodtak, hogy ők is szívesen elmennének a Garudemara kicsit körbenézni. Megint mások arra voltak kíváncsiak, vajon hogyan is jöhetett létre ez a különleges bolygó.
– Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép, vagy egy okostelefon, most megmutathatnám, hogyan is néz ki a hely. – Mosolyodott el Messer.
– A mágneses tér az átjáróban tönkrevágta volna az eszközeid – vetette oda az egyik tudós.
– Van esély rá, hogy mágneses vihar nyitotta meg az átjárót, amin átcsúsztam – vetette oda Tom.
– Na ugye mondtam!? – Ronald szólalt meg, az a tudós, aki már a közkatona eltűnésekor gyanította, hogy ez áll a háttérben. – Az én elméleteimet gyakran kinevetik, most viszont mégis igazam volt! – Széles, önelégült mosoly terült szét az arcán.
Miközben a történetét hallgatták, komótosan rágyújtottak egy-egy minőségi kubai szivarra. Füstkarikákat eregettek, az elnök is kedvet kapott hozzá, és elővette a sajátját. Természetesen a legdrágább félék egyikéből.
– Egy pohár Brandyt uraim?
– Igen, köszönjük! – mondták mindannyian.
Messernek is nagyon hiányzott a nő. – Szerelem első látásra, újra kell találkoznom vele. Ő az igazi, ez nem vitás. – Gondolataiba mélyedt, lelki szemei előtt Arlan gyönyörű teste, igéző szemei, szép hosszú barna haja, patáinak dobbantása, és szép lelki világa tündökölt előtte.
Eme különeleges Bolygón a nő a gondolataiba révedt. Ideje volt már eltemetni a halott borgokat, védőruhát húzott magára, nehogy valamiféle fertőzést kapjon. Legnagyobb meglepetésére az egyikük még élt, kómában volt. Annyira sérült volt az arca, hogy nehezen lehetett megállapítani, nő e vagy férfi, de testalkata alapján nőnek tűnt. Rögtön az jutott eszébe, hogyha ez a nő magához tér és Messer ismét visszatér, akkor vetélytársra fog akadni – gondolkodott el Arlan a Garudemán, ennek a bolygónak egyébként Arcturus volt a régi neve, ami jólétet jelent. Persze gyorsan elhessegette ezt a gondolatot, hisz fogalma se volt, hogy mit hoz a jövő. Nem beszélve arról, hogy az sem biztos, hogy felébred a kómából és egyáltalán túléli. Nagyon szerette Thomast, és sármosnak tartotta, rettegett tőle, hogy más nő keblére hajtsa a fejét. Bár tudta azt is, hogy a férfi is oda van érte. Úgy érezte, hamarosan újra találkozni fognak. Mindeközben csendesen elaludt a kómás borg. Arlan megnézte, és nő volt méltósággal eltemette. Kicsit szégyellte magát, hogy ennyire féltékeny lett egy félig haldokló borgra, de rájött, ez csak egy kósza gondolat volt, elengedte a nőt, sőt, meg is siratta, vigasztalta magát, hogy az égiek ezért nem fogják őt bántani, hitt az istenek erejében erősen. A nő odaát valahol a borgok szellemvilágában talán rátalál elveszett családjára. Arlan szerette azt a szót: REMÉNY.
A sajtót szerették volna kihagyni a történetből, de nem jött össze. Thomas Messer visszatérése után megjelentek a firkászok, megneszelték, hogy valami érdekes történhetett. A média nem volt túl előnyös a jelenlegi helyzetben (mint ahogy sokszor nem az). Az elnök emberei próbálták őket lerázni, de ezek a hiénák mindenbe beletúrják a nagy krumpli orrukat. A főszerkesztő nagy összeget ígért azoknak, akik minél több információ birtokába jutnak.
Az egyik kellemes külvárosi Pubba beült egyik barátjával.
Ő egyébként a műszaki osztály vezetője volt, gondolkodott is, miben lehetne Thomas segítségére, de jelenleg más kérdés foglalkoztatta:
– Milyen volt vele az ágyban? – kérdezte izgatottan.
– Szavakba önteni nem lehet, mekkora élmény volt, teljesen más, mint a Földön élő nőkkel. Óvatosan húztam le a ruhaneműit, úgy értem hozzá, mintha egy csillogó gyémánt lenne. Az én gyémántom. A bőrének olyan illata volt, hogy rögtön kemény erekcióm lett tőle… Nagyon hiányzik, nem csak az együttlétünk, hanem Arlan is. Talán újra találkozunk, lehet, utánam fog jönni, tudom és érzem, hogy hiányzom neki. Persze igazából nekem kellene visszamennem az Arcturusra, végülis én vagyok a férfi, nehogy már egy nő koslasson utánam. Másfelől beszéltünk róla, hogy őt az emberek talán nehezen fogadnák el itt a Földön. Még az is lehet, hogy visszamegyek hozzá, és benépesítjük a bolygót, Thomas- és Arlan-féle hibrid gyerekekkel – nevette el magát.
– Védekeztetek?
– Hát nem…
– Barátom, akkor bizony lehet, lesz egy zabi gyermeked.
– Igen, ez engem is aggaszt, magára hagytam Arlant és lehet, hogy várandós lesz, nem is egy hibrid csemetével. Visszamegyek!
– Nem gondolod, hogy kezdesz bedilizni?
– Van rá esély! Kérnék egy cigarettát.
– Tessék, parancsolj! – mondta Charlie.
– Kösz, ez most jól jön, életmentő, pedig tudod, én sosem voltam nagy bagós, de ez most kell…
– Én is rágyújtok – vetette oda Tom.
Közben jött a pincérnő, hogy felvegye a rendelést.
– Mit hozhatok az uraknak?
– Én egy capuccinot kérnék – mondta a barát.
– Nekem egy forró kávét, keserűn, és két deci szódát szeretnék!
– Máris hozom, szólt a kellemes megjelenésű hölgy.
– Mit jelent a Garudema?
– Boldogságban úszó – vágta rá rögtön Tom.
– Hát a történeted alapján jelenleg nem épp jellemző szó a bolygóra.
– Jelenleg… – vetette oda Tom. – Egyébként az Arcturus név pedig jólétet jelent.
A Garudema vagyis az Arcturus egy nagyon is élhető hely volt, amíg el nem indult a harc a borgok és a cyborgok között.
Hiányzik Arlan, azt hiszem vissza megyek. Nem bírom nélküle. Szerelmes vagyok. A szenátoroknak nem fog tetszeni az ötlet, de nem érdekel. A tudósokat lefizetem, ha kell, hogy nyissák meg újra a kaput. Ha meg tudják… Ha nem tudják, akkor csak reménykedhetek benne, hogy Arlan eljön a Földre.
– Esetleg, ha akadnak túlélők és tudomást szereznek a rólunk, félő, hogy idejönnek és szaporodnak vagy még rosszabb, háborút kezdeményeznek az emberiség ellen. Ezt nem engedhetjük meg! – hangsúlyozta a kormányzó. – Főleg, hogy ahogy elnézem, Messer oda van Arlanért, szerintem simán bevállalná, hogy megpróbáljanak gyermeket összehozni, már az az egy esélyesen torzszülemény is óriási veszélyt jelenthet számunkra. Elképzelhető, hogy ismeretlen vírus támadna meg minket, amelyet az terjesztene, mi meg csak elszenvednénk tehetetlenül, nem ismerve, milyen gyógyszerrel lehet kezelni.
– Nem kell rögtön ennyire negatívnak lenni! – mondta az egyik vegyészmérnök.
– Nagyon viszket a lábam. Létezik, hogy elkaptam valami fertőzést amikor együtt voltunk? Lehetséges. Muszáj lesz elmennem orvoshoz, aki aztán a végén majd azt mondja, lövése sincs mi ez. Most, ahogy nézem a lábam, piros pöttyök vannak rajta, ennek nem igazán örülök. Remélem Arlan jól van és nem lett beteg az együttlétünktől. El sem tudom mondani, mennyire hiányzik. Már-már szinte fáj. Szerelem első látásra, nem káprázat, valódi.
– Van rá lehetőség, hogy megnyissuk a dimenziókaput? – kérdezte heves érdeklődéssel Messer. – Ha minden számításunk megfelelő, és a kordináták is helyesek, egy-két óra, és mehetsz vissza, viszont, ha tévedtünk máshol fogsz landolni, garantálni csak azt tudjuk, hogy a Garudemán, de jó ég se tudja, hogy pontosan hol…
– Ha visszatérsz, lehet jobb, ha nem mégy egyedül. Fene tudja mi történt azóta ott – jelentette ki a legjobb barátja.
– Most telefonáltak, kórházban van Brian, az űrkutató, aki a koordinátákat fürkészte. Erős áramütés tört ki, üzemi baleset volt. Most mit csináljunk?
Messer teljesen elkenődött:
– Van egy sejtésem, nem ez az első tragédia. Rossz előérzetem van Arlannal kapcsolatban, szerintem beteg. Segítek! – Szólalt meg Charlie. – Elég jól értek a technológiákhoz talán találunk megoldást, a koordinátákra.
– Valóban nem biztos, hogy pont oda érkezem, de szerintem Arlan a műszereivel meg fog találni, vagy lesz más megoldás, és én találom meg őt.
– Legyen úgy! – mosolyodott el a legjobb barátja.
Szentes, 2023 tél
