Meztelen király
Átírtad hát a tegnapot,
a mát uralhatod,
a vészharangot kongatod,
s tiéd a kéthatod,
a voksukat te nyerted el,
habár üveg borért,
az oktalan neked felel,
a többi meg nem ért.
A parttalan viszálykodás
a lételem neked,
hiába mondja annyi más
te el sosem hiszed,
lehetne víg e nemzet, ám
megosztod egyre azt,
hatalmi vágyad jobbadán
komor vihart dagaszt.
A nincstelen királyaként
tekint feléd ma még,
rajong, nem érzi át a kényt,
amely belőled ég,
hamis szavakkal áltatod,
(hiszen, ha védtelen)
mi lesz, ha új idő kopog,
s királya meztelen?
