Altatódal
sötétben vagyok, egyedül, sehol senki
magasak a fák, árnyékukban elveszek
lombkorona lent, a gyökerek meg fent
megérinti az ujjam, fejre állt a világ
fekete eget villámok tépik szét
hamvasszőke haját tekeri a szél
és altatódal sercegését hallgatom
ostorcsapásszerű mozdulatok
valaki azt mondja: te vagy az első
én meg, hogy: te meg az utolsó
egy reggel úgy is jön az eső
lüktető zene, üvöltő
úgy is jönnek a sötét éjszakák
a hangok kíméletlenül megmondták
hogy a szavak milyen gonoszak tudnak lenni
a fakabátok sem tudnak tőlük jobban lesittelni
