Indítvány
Hiába, itt az ősz, a nyár nyakába
vette lángolón a messzeséget,
hevét ma már az új mezőkre ontja,
elfeledve rég, hogy itt is égett.
Ugyan miért szaladt el Afrikába,
tán amarra más egekre lelt így,
e tájon ám ha teljesült a vágya,
ott csupán bohó szeszélye hódít?
Maradna itt, a jó csudába is, na
hadd ne mondjak én keményet őrá,
minek bolyong bután az évszakokba,
mintha őt különb világa várná.
A sok madár se szállna össze-vissza,
itt maradna végre mind örökre,
de hát szavam hiába, mégsem issza
senki, bárha jól ki volt ötölve.
