Linktár

Akárha

A morcos ősz kiült cseresznyefámra,
levélruhája hull alá szomorgva,
a kert a hóra vár, a hervadása
akárha múlt ködén a lét zokogna.

Siratja bár a nyár letűnt uszályát,
de színeit varázsolón terítve
a könnyező szemekre, mégis átlát,
akárha új tavaszba nézelődne.

A lélek is bezárva börtönébe,
törött a szárnya, elrepülni restell,
mereng a nyár után a barna éjbe,
akárha volna ott felőle még jel.

De hát az ősz ilyen nehéz a szívnek,
akárha súlya volna bár a létnek.